Későn érünk vissza mai akcióból és fáradtan ülünk be a kocsiba. Úgy döntöttem Jax nálunk alszik, mert unatkozom egyedül, illetve nélküle. Ő pedig elfogadta döntésem mondván hogy ő is unatkozna. Most kivételesen nem száguldozunk. Hosszú sor áll az egyik pirosnál. Összehúzott szemöldökkel nézem a kettővel előttünk álló autót. Túl ismerős. És akkor felvillan a lámpácska a fejem felett.
-Louis?! -mondon magam elé, szinte suttogva.
-Mit mondtál?
-Semmit.
-April! -szól rám, mert pontosan tudja hogy hazudok. Nem válaszolok neki. Lou lefordul egy olyan kereszteződésnél ami nekem gyanús így követem. Szerencsére a köztünk lévő autók miatt nem feltűnő hogy követem. -April, mit csinálsz? Hova megyünk?
-Nyugi már. -befordul egy kis elhagyatott útra. Túlmegyek a kereszteződésen és leállítom a motort majd kipattanok Jax meg kiabálva jön utánam.
-Maradj csendben!
-Nem! Majd ha elmagyarázod hogy mit csinálsz. Apád rám bízott és ha bajod esik az az én hibám lesz!
-Jó, oké. Igazad van. Szerintem az új banda főnöke, az a nő újra felkereste azokat akiket múltkor és újra rajtuk keres minket. Az előzőt elbasztam. De helyrehozhatom.
-Előbb is mondhattad volna.
-Bocs, de gyere mert nem fogjuk tudni hova mentek. -megállok a sarkon és kinézek. Az utca közepén álltak meg és az autóból kiszállva, egy egyszintes ház mellett mennek el. Lassan utánuk megyünk jó nagy távolsággal. Megállok a ház mögött. Nem látom egyiküket sem.
-Nem hiszem el... -megint csak elbasztam.
-Ott vannak. -súgja Jax miután körbefordul. A ház mögött egy erdő van és egy kis fénypont látszik csak. Elindulunk felé, figyelve hogy ne lépjünk rá semmire. Elérünk az utolsó fához. Utána egy kicsi tisztás és egy betonkocka. Jobb szó erre nincs. Egy kis lámpa ég bent, az ablaknál áll a nő de most nem orditozik. Az ablak alatt egy alak megmozdul. Jaxre nézek de csak bólint hogy látta.
-Maradj itt. Bemegyek.
-Egyedül nem engedlek be.
-De úgy nem biztos hogy elmondja hogy mit akar. És ha baj van azt innen is látod.
-Nem.
-Kérlek! Jóvá akarom tenni. És apám örülni fog ha megtudja. -látszik rajta hogy tépelődik.
-Rendben. De amint úgy alakul a helyzet hogy az már gyanús azonnal kijössz, vagy jelzel! Oké?
-Oké. -a fák között menve megkerülöm az építményt és egy ajtónak a helyét és egy másik ablakot találok. Ezalatt az ablak alatt senkit nem látok. Még egy kicsit arrább megyek hogy ne lássanak az ablakból és kilépek a fák közül. Elmegyek az ajtóig és megállok mellette.
-Ez mindenem amit tudok adni azért hogy elvigyetek Starkékhoz.
-Minek akar ennyire odajutni? -Niall.
-Neked ahhoz mi közöd?
-Az hogy nélkülünk nem jut oda. Nem fogja megtalálni. -Lou.
-Titeket is megtaláltalak.
-Csak azért mert írt egy kibaszott üzenetet. Amit amúgy nem is a főnöknek szánt. Ettől függetlenül mindenki tudja hogy itt vannak.
-Csak mondd már meg hogy hol van! -kirántom a késem és a nő és Harryék közé dobom a falba. Mindenki egyszerre nyúl a pisztolyához.
-Úgy hallottam engem keres. -sétálok elé. -Mit akar?
-Nem te kellesz. Apád.
-Hmm... nem. Ő nincs itt.
-Akkor vigyél hozzá!
-Nem tehetem. -kerülöm ki. Kirántom a kést a falból és elrakom. -Mondja el mit akar.
-Majd apádnak.
-Hát... sok szerencsét. Úgyse találja meg. Másrészt, tudom hogy csatlakozni akar. Minek?
-Mert megtámadtam Biggin Hills-t azzal céllal hogy elfoglaljam de nem jött össze. Megfenyegettek és megölték az embereimet. Harmincan maradtunk.
-Szóval azért állna be mert védelmet akar.
-Igen.
-És miért nem Stylesékhoz ment?
-Mert Desnek kivívtam az utálatát.
-Ha jól tudom -sétálok az ablakhoz amelyik alatt az alakot láttuk. -egy főnök sosem jár egyedül. -töröm ki az ablakot könyökkel és nyúlok le. Egy testbe ütközik a kezem és azonnal a pólót megmarkolva húzom fel.
-Befelé. -szólok rá, ő pedig bemászik és a nő mögé áll.
-És ha én jól tudom, apuci nem engedi el a pici lányát egyedül.
-Jól sejti. De hiába keresi, nem fogja megtalálni őt sem.
-Vigyél el hozzá. Ez minden amit adni tudok érte. -mutat a földön lévő kicsi táskára benne pár köteg pénzzel.
-Nem kell a pénze. Mellesleg ő a fia igaz? -kérdezem. Látom rajtuk a hasonlóságot, bár nem sok van.
-Igen. -pár perc csend.
-Holnap legyenek a Luna Hotel halljában kettőkor. -abból a hotelből lehet lejárni a suli alá a főhadiszállásunkra. Bár a suliból is, csak az nappal nem ajánlott. Hiába van nyár. -Csak ketten jöjjenek. -bólint és távoznak. Megfordulok és az öt fiú fürkésző tekintetével találom szembe magam.
-April é... -kezdi Harry de azonnal leállítom.
-Nem. Most én jövök. Kurvára fájt hogy nem tettél semmit. Próbáltam túltenni magam rajta, de nem ment. Meg akartam bocsájtani neked és valamennyire sikerült is, de nem teljesen. Aztán itt hagytatok egy hónapra. Vártalak titeket minden egyes nap. Tudom hogy Liamet és Niallt kevésbé ismerem mint titeket, -mutatok hármójukra. -de nekik is örültem volna, ha akár csak annyit mondotok hogy 'itt vagyunk, semmi bajunk, nyugi', mert igen tudom hogy ti a legjobbak közé tartoztok de akkor is megfordult már minden a fejemben. Vagy akár egy baszott üzenetnek. És nem adtam fel mert látni akartalak titeket. De nektek nem kellettem. EGYIKŐTÖK SEM HIÁNYOLT, KIBASZOTTUL NEM!! ÉS NAGYON JÓL TUDOD HOGY LEGINKÁBB RÁD ÉS LOUISRA ÉRTEM!! -kiabálok. Kikerekedett szemekkel bámultak rám mind az öten. Néha szólásra nyílt Harry vagy Louis szája de nem mondtak semmit. A többihárom pedig nem is próbált megszólalni, bár miért tették volna. Én viszont már a sírás küszöbén álltam, ismét.
-April... -kezd bele Harry ismét.
-Igen tudom nem mondhatod el, mert azt hiszed hogy túl hülye vagyok ahhoz hogy megértsem miért tetted. És igen lehet hogy egy idióta vagyok mert még nem jöttem rá magamtól, de most mondd meg hogy akarsz-e tőlem valamit vagy nem. -szipogok egyet- És nem bírom tovább. Egy kibaszott hónapig nem láttalak, és rajtad nemhogy a megbánás, semmi érzelem nem látszik. És... és hagyjuk látom nem igazán érdekel.- könnyekben török ki a végére, majd kirohanok. Hallom Louis kiáltozását magam mögött, de csak rohanok Jax felé. Amikor odaérek hozzá nem szólok semmit csak intek és újból rohanni kezdek a kocsi felé. Szerencsére elég gyorsak vagyunk. Jax nem enged vezetni, de belátom, hogy ilyen állapotban nem is igazán szeretnék. Elindulunk haza és anélkül hogy követnének, állunk be a garázsba. Ki akarok szállni de kattan a zár.
-Igen tudom nem mondhatod el, mert azt hiszed hogy túl hülye vagyok ahhoz hogy megértsem miért tetted. És igen lehet hogy egy idióta vagyok mert még nem jöttem rá magamtól, de most mondd meg hogy akarsz-e tőlem valamit vagy nem. -szipogok egyet- És nem bírom tovább. Egy kibaszott hónapig nem láttalak, és rajtad nemhogy a megbánás, semmi érzelem nem látszik. És... és hagyjuk látom nem igazán érdekel.- könnyekben török ki a végére, majd kirohanok. Hallom Louis kiáltozását magam mögött, de csak rohanok Jax felé. Amikor odaérek hozzá nem szólok semmit csak intek és újból rohanni kezdek a kocsi felé. Szerencsére elég gyorsak vagyunk. Jax nem enged vezetni, de belátom, hogy ilyen állapotban nem is igazán szeretnék. Elindulunk haza és anélkül hogy követnének, állunk be a garázsba. Ki akarok szállni de kattan a zár.
-Engedj ki! -mordulok Jaxre. Miközben az ajtót rángatom.
-April, figyelj rám. -fog le. -Mi ez az egész? Hallottam mindent. És már előbb is gyanús volt hogy valamelyik gyerek nevét mondogatod. Honnan ismered őket? És nem úgy értem hogy mit mondanak róluk mert tudom hogy valahonnan máshonnan.
-Én... -na jó, most már tényleg muszáj lesz elmondanom. -Elmondom. De apámnak nem mondhatod el, különben holnap már nem velem dolgozol. Ígérd meg.
-Ígérem. Mondd el kérlek.
-Rendben...
