2015. november 28., szombat

16.rész - Birthday


-Jax mi a szent szart csináltál?!
-April... mit keresel itt?
-Nem Jax! Mi a büdös francért jöttél vissza Oxfordba? Azt hittem miután hazaviszel, te is hazamész! Erre idejössz és az összevert képedet kell látnom! Ráadásul árasztod magadból a piaszagot!
-De nem vagyok részeg! -csattan fel. -Csak két pohárral ittam. 
-Nem érdekel! Várj... mondd hogy nem Harry volt, hogy nem azért jöttél vissza hogy megmondd neki hogy hagyjon engem békén. -nem válaszol és tudom hogy pontosan ezért jött ide. -Miért kellett?!?! -kelek ki magamból. A hideg kerítésnek döntöm a homlokom, hátha segít lenyugodni. Hát... nem. -Hol van? 
-Nehogy visszamenj hozzá! Nem akarlak a közelében látni!
-Jax... a mai este után, már nem parancsolsz nekem. Ebben az ügyben nem. -indulok meg a kocsi felé. Nem hagyhatom itt. Csak így. Visszafordulok és akkor észreveszem hogy bent ég a lámpa. Des jelenik meg az ablakban. Elkapom a tekintetem. 
-Jax!
-Mi van? -kérdezi, már a földön ülve. 
-Haza tudsz vezetni? -fölösleges kérdés. Tudom a választ. Csak megrázza a fejét, mire odamegyek hozzá és felsegítem. Beültetem az anyós ülésre, majd beszállok. Miire a bárhoz érünk már nagyon laposakat pislog. Elismerem én is fáradt vagyok már. Fél kettő van, már kétszer tettem meg padlógázzal a London és Oxford közti távolságot és a 3 pohár bor kicsit a fejembe szállt. Remélem Logan jól hazudik. 
-Az autóban maradsz akármi is történik. -utasítom. Aprót bólint. Leparkolok a bár előtt másodszorra is. Jax elaludt, de azért bezárom az ajtókat. Zsebre vágom a kulcsokat és újra belököm a nehéz vasajtót. Megint meghallom az undorító zenét, de már nem érdekel. Csak meg akarom találni Harryt. Lehet hogy már nincs is itt. Körbejárok, de nem találom. Viszont valaki mást igen. 
-Még egy párbajt akarsz ribanc? -hallom meg a szinte már visításnak hangzó szavakat. 
-Még egy vereséget akarsz ribanc? -vágok vissza, de nem állok meg. Meg kell őt találnom. Kis idő után úgy érzem felfordul a gyomrom ha még egy percig itt maradok így a hátsó kijárat felé veszem az irányt. Nyúlnék a kilincshez, de valaki nagy erővel kicsapja az ajtót így fejbevág és hátraesem. 
-April baszki! Sajnálom, jól vagy? -szólal meg egy ismerős hang. 
-Zayn! Hol van Harry? 
-Kint. -felpattanok és kirohanok. Zayn meg utánam. Sötét van és alig látok valamit. Csak a cigi égő végét egy nem messzi kis padon. 
-Harry! -kiabálok, mire felkapja a fejét. 
-Na mi van ilyen hamar meguntad azt a kis köcsögöt? -szólal meg amikor odaérek elé. 
-Sziasztok. -köszönök gyorsan a többi fiúnak. Látom rajtuk hogy egyikük sem szomjas. Kivéve talán Zaynt. Visszaköszönnek egy kis fáziskéséssel, aztán arrébb vonulnak.
-Miért verted meg? -vonom kérdőre.
-Még véded is? Ő jött ide azzal hogy akadjak le rólad! De megmondtam neki ezután nem kellesz nekem. Aztán felhúzott én meg bevertem neki egyet. És verekedtünk. -mondja de a legtöbb szót már nagyon lassan és érthetetlenül mondja. 
-Mennyit ittál? -megígérte nekem hogy nem fog inni. 
-Nem sokat. De miért érdekel? Egyáltalán minek jöttél ide? Hogy anyáskodj felettem? Nem kérek belőle, kösz. 
-Nem azért jöttem ide! 
-Akkor meg minek? Menj haza és élvezd annak a nyomoréknak a töpörödött pöcsét. 
-Harry kérlek! Azért jöttem ide, mert azt reméltem talán normálisan meg tudjuk beszélni ezt. Én nem akarok senki mást és senkinek a cerkáját magamba csak téged. És csakis a tiédet. Ha nem akarlak téged nem adtam volna neked a szüzességem! Nagyon jól tudod hogy nem azért nem vesztettem el addig mert nem lett volna kivel! Azért vagyok Jaxel, mert apám jobb keze és megbízta hogy figyeljen rám! -látom rajta hogy egy kicsit elgondolkodik. 
-Már teljesen mindegy. 
-Nem Harry! Csak azért vezettem ennyit mert Logan arra bíztatott hogy van esély arra hogy meggondold magad. Nagyon jól tudod hogy milyen az apám. Mellesleg még arra sem adtál magyarázatot miért hagytál ott! Egy hónap alatt semmit sem hallottam rólad. Semmit! Minden egyes nap azon járt az eszem hogy mi lehet veled! Azt se tudtam élsz-e egyáltalán! Baszki én szeretlek! -kiabálok. Nem érdekel hogy mindenki végighallgatta. Egy kicsit sem. Ami alatt együtt voltunk egyikünk sem mondta ki ezt a szót. Most látom rajta hogy tényleg meglepődik. Békülős szex? Ja, jó is lenne. Elindulok az épület oldala felé, mert nagyon nincs kedvem újra átmenni azon a szaron. 
-April! -hallom meg Harry hangját mögöttem, majd egy puffanás. Hátrapillantok. Annyira részeg hogy járni sem tud. Hogy fognak ezek így hazamenni? Oké hogy valószínűleg itt is aludhatnának mert az övék a hely. Megrázom a fejem és otthagyom őket. Beszállok a kocsiba. Jax még mindig alszik. Amilyen gyorsan csak tudok visszamegyek a főhadiszállás elé és bevezetem Jaxet a szobájába. Lefektetem az ágyra. Azonnal visszaalszik én pedig leszedem róla a ruhákat és betakarom. Hazamegyek, de nem az ajtót használom hanem bemászok az ablakomon. Sötét van, valószínűleg már mindenki alszik. Becsukom az ablakot és amikor megfordulok felkattan a villany. Megijedek, aztán észreveszem Logant a fotelomban. 
-Megijesztettél! 
-Bocs. Hogy ment? 
-Ah, szarul. Vissamentem és megtaláltam Jaxet összeverve, aztán visszamentem a bárba és megkérdeztem minek verekedtek össze. Iszonyatosan be volt rúgva és összevesztünk. -sorolom miközben bemegyek a fürdőbe nyitva hagyom az ajtót hogy hallja a hangom de ne lásson meg és átveszem a pizsim. Egy bugyi és Harry egy pólója amit régen elkértem tőle. De már nincs meg az illata benne. 
-Sajnálom. Aki téged elhagy az egy barom. -nem szólok semmit. 
-Mit mondtál apámnak? -váltok témát.
-Csak azt hogy kidőltél. Annyira el volt foglalva az anyámmal hogy nem is akadékoskodott. -kifújom a levegőt.
-Köszönöm. 
-Nincs mit. -mosolyog rám majd elhagyja a szobát. Lekapcsolom a lámpát és befekszem az ágyba. Sokáig forgolódom, de nem tudok elaludni. Eddig baromi fáradt voltam, de most nem jön álom a szememre. Teljesen kikészített ez a veszekedés. Eddig egyetlen egyszer vesztünk össze, azért mert hetente egyszer, de volt hogy kétszer jött el hozzám berúgva. De ez most teljesen más. Felveszem az éjjeli szekrényről a telefonomat és négy nem fogadott hívást jelez. Mindet tőle. Nem hívom vissza. A dátumra esik a tekintetem és rájövök hogy tulajdonképpen nekem holnap szülinapom van. Illetve már ma. Kurva jól kezdődik -és valószínűleg folytatódik- mondhatom. Fél hat körül sikerül végre elaludnom. 

XXX 

Logan hangjára kelek délután háromkor. 
-Mmm.... mi az?
-Fel kell kelned. Hagynálak aludni, de akkor este nem tudnál. És apád most jelentette ki hogy szülinapod van. Szóval boldog 19. szülinapot! -ölel át.
-Köszönöm. -mosolyodom el és ölelem vissza. Felkelek, felöltözöm és rendbe teszem magam. Lemegyek a nappaliba, ahol apám a kanapén ül egy kis csomaggal maga mellett. Leülök mellé, mire megszólal:
-Boldog szülinapot! -nyújtja át az ajándékom. Gyorsan csomagolom ki és pillantok meg a dobozban egy fekete-vörös pillangókést. Egy köszönömmel a nyakába ugrok. El se hiszem. Először az életemben olyat kapok amit szeretnék. Nem tudom honnan tudja, de pont ilyet akartam. A kezembe veszem és forgatni kezdem majd felállok és csinálok pár mozdulatot. Nagyon tetszik. Mégegyszer megköszönöm, majd kimegyek a konyhába hogy egyek valamit mert tegnap este óta egy üres lyuk tátong a hasamban, ami ételt akar. Lillyt a konyhában találom. Úgy sürög forog mintha otthon lenne. 
-Boldog szülinapot April! -mondja egy fülig érő mosollyal. -Mindjárt kész a tortád. Már éhes vagy igaz? -furcsa ez a hirtelen jött jókedv és boldogság ebben a házban. 
-Köszönöm. Igen. -felelem halkan. Anya csak egyszer volt itthon a szülinapomon. Hat éves voltam. De akkor sem sütött nekem sütit. A délutánt a házban töltjük, Jax is beállít és apám elég rendes kérdőre vonja a kinézete miatt, hogy mibe keveredett. Ő is felköszönt és bocsánatot kér újra. Igazából annyira már nem haragszom rá. Csak kell egy kis idő. Megnézünk hárman egy filmet, aztán egyedül hagynak a szobámban. Kezd sötétedni. Megnézem a telefonomat, de se üzenet se hívás. Felmegyek a netre, de csak egy értesítésem van, az is azért mert a volt osztályomból az egyetlen lány akivel többet beszéltem mint egy mondat, felköszöntött. Megköszönöm neki majd áttérek a fősuli honlapjára. Már nagyon várom. Elhatározom hogy holnap elkezdem intézni a felvételhez szükséges papírokat. Remélem ott lesznek normális barátaim. Furán hangzik, de itt nem voltak. Elmegyek mosdóba és mire visszaérek új meglepetés ér. Őt látom meg a fotelomban terpeszkedve. 
-Mit keresel itt? -dőlök az ajtónak.
-Sajnálom... tudom hogy nem kellett volna innom. -bólintok de nem mondok semmit. Feláll és hozzám sétál. Nagyon közel van hozzám. 
-Meg tudsz bocsájtani nekem? Tudom hogy hanyagoltalak, de ígérem ha el tudok jönni eljövök. Nagyon hiányoztál. Tudom hogy miket mondtam Jaxre, de csak félek hogy nem vigyáz rád eléggé. -legszívesebben közölném vele, hogy hagyjuk az egészet a francba és menjünk el valahova ahol nem találnak meg minket. 
-Tudom. Nem haragszom csak... csak adj egy kis időt kérlek. 
-Rendben. Boldog szülinapot! -mondja majd felemeli a bal kezem és középső ujjamra egy gyönyörű gyűrűt húz. 
-Ez... istenem ez gyönyörű! - emelem fel a kezem hogy jobban lássam. És hogy miért erre az ujjamra húzta? Azért mert egyszer megkérdeztem hogy melyik a kedvenc gyűrűje amit hord. Azt mondtam neki, hogy mostantól bármilyen gyűrűt húzok, csak arra az ujjamra fogom. -Lehet egy kérésem? 
-Neked bármikor. 
-Megkaphatom a pólódat? -felnevet.
-Akkor miben megyek haza? -az ágyamhoz sétálok és kihúzom a párna alól a gyűrött, koszos pólót. 
-Már nincs benne az illatod. És így nem tudok elaludni. -szó nélkül kicseréli a két felsőt. 
-Megcsókolhatlak? -ellenkeznem kéne, de nem tudok. Túlságosanis vágyom rá. 
-Meg. -azonnal az ajkaimra tapad, nyelve pedig áttör a számba. Magához szorítja a derekamat, a másik kezével a hajamba túr, mire felnyögök és a tarkójáról a göndör fürtök közé vezetem a kezem. 
-Nem bírom már. Akarlak. -markol a fenekembe és újra megcsókol. 
-Basszus. -el se hiszem hogy nem zártam be az ajtót. Mindig bezárom, de most Harry fontosabb volt. Odarohanok és bezárom, mielőtt ránk nyitna valaki. Az nagyon nem lenne jó. Mivel Jax elment ezért ha bárki benyitna, apa megtudná. Újra Harry karjai közé kerülök. 
-Maradj itt éjszakára. Kérlek. 
-Te is tudod hogy ez nagyon húzós. 
-Tudom, de most szükségem van rád. Ha már nem feküdhetünk le, legalább aludj velem. Légyszi. 
-Jól van. -ad egy apró puszit a számra. -De reggel el kell mennem mielőtt felébrednél. 
-Rendben. -fúrom a nyakába az arcom. 

2015. november 22., vasárnap

15. rész - Our secret


A varázs pillanatokon belül elszállt mikor Jax belépett az ajtón. Legszívesebben megfojtottam volna, hiszen hetek óta végre megint közel kerültem Harryhez. Nem akartam elengedni, már teljesen beleéltem magam az egészbe, hogy újra minden a régi lesz köztünk, de most biztos vagyok benne, hogy ki fog akadni. A pólómat pár másodperc alatt magamra kaptam, nem azért mert annyira szégyenlős vagyok, hanem inkább Harry féltékenysége miatt. Ez csak olaj lenne a tűzre.
- April mi a szart műveltél – éés kezdődik – rendben, gondoltam, hogy úgysem fogsz tudni megülni a seggeden és nem követni engem, de ez már sok volt nem gondolod? Idejössz, utánam nem is tudod, hogy mi történhet, és aztán gondolsz egyet és kimész párbajozni egy szál semmiben egy kurva ellen, miközben egy egész teremnyi férfi elélvez rád. Szerinted hány ember láthatta, aki akár le is adhatja a drótot apádnak, hmm? Belegondoltál egyáltalán, hogy mit csinálsz? Most meg itt ölelkezel azzal a pasival, akit talán hónapok óta nem láttál, le se szart, de azért a szexre jó vagy neki, amikor más nincs.
- Jax csezd meg most fejezd be ezt. Nem tudsz semmit, ne oszt az észt nekem a szerelemről jó? Azt hiszem, elég nagy vagyok ahhoz, hogy eldöntsem, mit csinálok és kivel. Te jó ég mintha az apám lennél!- teljesen ki vagyok rá akadva. Így még sosem beszélt velem és remélem, hogy nem is fog. Egyszerűen idejött és elrontott mindent. – Apropó te miért is vagy itt? Valami nagyon titkos dolog lehet, ha nekem sem mondod el. – sandítok rá.
- És nem is fogom, de ne tereld el a témát nem rólam beszélünk.
- Ami azt illeti én azért kíváncsi lennék rá, hogy ki a fasz vagy. – mordul fel Harry.
- Jax vagyok. – nyújtja a kezét.
- És mégis milyen Jax csezdmeg. – persze hogy nem fogadta el a kézrázást.
- Tudod az a Jax, aki nem hagyta hónapig minden információ nélkül a barátnőjét, aki nem törte össze már ezerszer a szívét, aki nem sodorja veszélybe, és aki miatt nem áll ki arra a kibaszott színpadra egy szál fehérneműben rázni a seggét.
- Szóval egy unalmas fasz. – röhög fel magában Harry.
- Harry!- kiabálok rá. Mérges vagyok Jaxre de azért így senki nem beszélhet vele. Leszámítva talán magamat. De így azért én sem beszélek róla.
- April ne várd tőlem, hogy kezet fogjak vele és még jó pofizzak is neki azok után ahogy beszélt rólam. És rólad. Hogy tudod elviselni ezt a gyökeret? Engem ez alatt a pár perc alatt kiakasztott te meg napokat vagy vele.
- Tudod, nekem sem igazán tetszik, ahogy velem beszélsz. - vágott vissza Jax, majd meglendítette a jobb kezét Harry arca felé.
- Ez nem volt jó ötlet haver. – állította meg a kezét Harry majd a háta mögé csavarta.
- Harry engedd el! – szóltam rá nyugodt hangon. Nem akartam, hogy bárkinek baja legyen.
Elengedte.
Ezt a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy megcsinálja. Az első kérésemre.
- Csak hogy tudd, kivel van dolgod. – üt bele enyhén a vállába.
- April, öltözz fel, elmegyünk. – int nekem Jax.
- Nem, April itt marad velem, van néhány elintézetlen dolgunk – néz végig rajtam miközben megnyalja az alsó ajkát. Te jóságos ég, máris érzem a pillangókat a gyomromban. De nem, nem lehet igaza volt Jaxnek. Úgy futok hozzá, mint egy kisgyerek a karácsonyi ajándékához, mintha semmi nem történt volna. Nem lehetek ennyire könnyen megszerezhető…
- Harry én.. -
- Ha kibaszottul azt fogod mondani, hogy vele mész akkor engem ne keress többet.
- De én –
- Ő, vagy én.
- Harry ne legyél 5 éves é-
- Azt mondtam válassz, ő, vagy én. – néz rám most már teljesen érzelemmentesen.
- Ezt most nem mondhatod komolyan.    
Sokkolva voltam még mindig azon, amit mondott, nem hiszem el, hogy komolyan gondolja. Pár perc után adtam végül választ neki.
- Harry nekem haza kell mennem – fogom meg a farmeromat – apa ki lenne akadva ha Jax nélkülem menne haza és –
- April nekem nem kell magyarázkodnod, megmondtam, hogy válassz, te pedig választottál, túlteszem magam rajta, de ha nem volt elég jó az ágyban, ahogy már megmondtam, hozzám ne gyere. – hirtelen megfogja Jaxet a nyakánál fogva és a falhoz szorítja. – De ha akármi baja lesz téged foglak felelősségre vonni és hidd el meg fogod bánni, hogy elvitted ma este.
- Nem fogom elmondani még egyszer, Jaxel csak barátok vagyunk. Akármennyire is nehéz megértened nincs köztünk semmi. És most engedd el légy szíves, mert nem kap levegőt. – most viszont már nem engedte el. Próbáltam többször is szépen kérni, de semmit. – Harry nem vagy normális meg fog halni, nem csinálhatod ezt! – és már le is fojt az első könnycsepp az arcomon, de közben a kezét ütöttem. Jax már alig kapott levegőt, Harry ujjait próbálta lehámozni a nyakáról.
- Csak hogy tudd miben lesz részed, ha valami baja lesz. – már majdnem suttogja Jax fülébe majd végre elengedi. Jax a fal mentén csúszik le a padlóig levegő után kapkodva. Rögtön odarohanok hozzá, hogy segítsek neki. Szerencsére semmi komolya baja nem lett, és időközben minden szó nélkül Harry is távozott a szobából. Összeszedtem magam, felöltöztem amíg Jax próbált újra rendes tempóban levegőhöz jutni. Miután mindketten készen voltunk végre elindulhattunk erről a helyről. Az biztos, hogy ide sem akarok egyhamar visszajönni.

Hazafelé nem igazán beszéltünk semmiről, valójában még mindig mérges voltam rá, akármi is történt. Végül a homlokát dörzsölve leparkolt a házunk előtt én meg minden szó nélkül kiszálltam a kocsiból. Sietős léptekkel mentem az ajtóig, hogy véletlenül se szóljon, hogy beszélni akar velem. Viszont út közben megláttam egy ismeretlen autót a ház előtt parkolni. Nem tanúsítottam neki túl nagy figyelmet, csak aludni akartam. Meg talán egy forró fürdőt.  De mikor beléptem az ajtón minden reményem szertefoszlott. Azt hittem, hogy egyedül fogom találni apát, erre kit látok? Hát persze hogy Lillyt és a fiát, ahogy a konyhában nevetgélnek apámmal.
- Apa? – szólok neki a konyhaajtóban állva. Amint meglát, megköszörüli a torkát és feláll hogy beszélni tudjon velem. Kicsit odébb állunk, hogy ne hallják, amit beszélünk.
- Kicsim megmagyarázom h-
- mi a francért hoztad ide őket? – térek rögtön a lényegre.
- Nem ismernek senkit és gondoltam jól kijönnétek akár Lillyvel, akár a fiával. – fogja meg a vállamat.
- Nem szeretet szolgálat vagyunk, hogy minden új lakót meghívjunk, mert, hogy „nem ismernek még senkit”. És különben is mióta törődsz más lakókkal a városban?
- April, egyelőre ez az én házam és azt hívok, meg akit akarok, te pedig kedves leszel velük. – nem akartam tovább veszekedni vele, csak egy mosolyt erőltettem az arcomra és megfordultam, hogy a konyhába menjek.
- Csak tudnám, hogy például azt a nőt, aki a múlt hónapban költözött ide miért nem vitted el egy kávé mellett enyelegni.. – fordítom vissza a fejemet még az utolsó mondatra. A válaszát nem várom meg, csak leülök az asztalhoz és bemutatkozok az új vendégeinknek. Azt hiszem, sokáig el kell viselnem még őket.
XXX
Másfél órája beszélgetek Loganel, igazából nincs vele bajom normálisnak tűnik, még csak nem is nyomi. De az hogy egész este apámék nevetgélésétől zeng a ház már az agyamra megy. Nem azt mondom, hogy ne randizzon senkivel, csak hogy ne előttem. Igaz jobban örülnék neki, ha anyával újra összejönnének, de el kell fogadnom, ha továbblépett. És ha ez nem lenne, elég az agyam folyamatosan Harryn jár. Ha ez miatt tönkre ment a kapcsolatunk, én felpofozom Jaxet.
- April! – szól rám Logan. – Hahó!
- Jaj, bocsánat, elbambultam. – mosolygok rá. – Mit is kérdeztél?
- Csak azt mondtam, hogy látom, hogy valami baj van. Akarsz beszélni róla? – női ösztöneimet követve, nem tudtam visszautasítani a beszélgetést. Tekintettel arra, hogy se Jaxel, se Harryvel nem tudok beszélni, ez nem számít nagy bűnnek. Igaz csak most beszélek vele először, és lehet, hogy az eddig elfogyasztott vörösbor beszél belőlem, de nem olyan rossz ötlet ez.
- Figyelj, tudom, hogy ittam és valószínűleg holnapra egy baromi nagy baromságnak fogom tartani ezt az egészet, de ha megígéred, hogy nem mondod el senkinek, de tényleg az égvilágon senkinek, akkor megeshet, hogy elmondok neked néhány dolgot. – igen tényleg túl sok volt a bor. Bólint, majd felállunk, a kanapéról először megszédülök, a vállába viszont sikerül megkapaszkodnom, ő pedig a derekamnál fogva vezet a lépcső felé.
Elmondtam neki, amit úgy gondoltam, hogy tudhat, nyilván kihagytam az intim részleteket és azt, hogy Harry is egy banda tagja. Gondolom, tudja, hogy melyik bandába tartozik, valószínűleg találkoztak is már, szóval a nevét sem említettem neki. Úgy meséltem el neki mintha egy normális kapcsolat lenne és csak összevesztünk volna.
- Szerintem egyszerűen beszélned kéne vele. – szólal meg a monológom végén.
- Úgy gondolod? – kérdezek, vissza miközben letörlöm az elkenődött sminkemet. Bólint. – Hát akkor holnap-
- Mi? Dehogyis holnap! – kiált fel – Most. Ma este. Méghozzá azonnal. – megfogja a kezemet és belenyomja a kocsi kulcsot.
- Logan ez –
- Boldog vagy vele? Szereted?
- Igen persze de mérges vagyok rá.
- Most vagy tartod magad a makacsságodhoz és tönkre fog menni kapcsolatotok, vagy elmész hozzá és minden rendben lesz. – fogja meg a vállamat- Menj már jó lesz. – kacsint rám.
Leosontunk a lépcsőn majd sikerült észrevétel nélkül kijutnunk a kocsimhoz.
- Majd én fedezlek. – mondja, miközben becsukom az ajtót.
- De ha akármi baj lesz ebből, rád fogom fogni az egészet. – mosolygok rá.
- Hidd el nem lesz. – áll hátrébb miközben beindítom a motort. – Mellesleg a békülős szex a legjobb. – kacsint rám. Mosolyogva megrázom, a fejemet majd kinyújtom a kezemet hozzá- Kisujjeskü, ez a mi titkunk marad. Ígéred?
- A mi titkunk. Ígérem. – elengedem a kezét, integetek még neki majd elhajtok. Remélem, valami hihető sztorit ki tud találni apámnak.
Éppen bekanyarodok Harryék utcájába, amikor egy ismerős alakot látok a kerítésbe kapaszkodva botorkálni. Rossz előéretem, van. Csak ne az legyen, akire gondolok. Lekapcsolom az autó fényszóróját és kiszállok. Közelebb megyek hozzá, majd az ijedtségtől a szám elé kapom a kezeimet és felkiáltok.

- Jax mi a szent szart csináltál! 

2015. november 14., szombat

14.rész - Striptease

ZENE

-Ez durva volt. -mondom Jaxnek visszaérve a mai akciónkból. Még csak öt óra van így felajánlom hogy menjünk el valahova. Dönteni viszont nem igazán tudunk így annál maradunk, hogy elindulunk valamerre aztán csak találunk valamit ami mindkettőnknek megfelel. Bevallom féltem amikor el akarta mondani apának a Harryvel való kapcsolatomat. Nem is tudom akkor mit kapnék. Életfogytiglan a szobám négy fala között lennék, bedeszkázott ablakkal. Nem is beszélve arról hogy előtte hány órán/ napon/ heten keresztül üvöltene velem, hogy mégis mit képzelek. Lehet kirúgna és új bandát kéne keresnem. Apropó új banda. Átestek a vizsgálaton és kicsit több mint egy hete már hozzánk tartoznak. Apa Lillyt bevonja a tervezéseibe. Mintha elfelejtette volna Jaxet. Nekem ez pedig nem tetszik. Nagyon nem. 
-Az jó lesz? -ránt ki a gondolataim közül Jax, az utca másik oldalán lévő kávézóra mutatva, miközben engem pásztáz a nagy kék szemeivel. 
-Aha. -indulok át az úton de ahogy átérek azt kívánom bárcsak ne tettem volna. A kávézó ablakában ugyanis apámat látom meg. Eddig oké. Lillyvel. Ez túlélhető probléma. De az már nem hogy a kezét fogja és öt centi választja el őket egymástól. Most komolyan? Alig egy hete fogadta be és már randiznak? Nem hiszem el. Ezt hogy képzelte? Arra nem gondolt hogy hátsó szándékai lehetnek? Amik szerintem vannak is. Sebesen indulok meg az ablak felé, de Jax fog le hátulról és felemeve vinni kezd az ellenkező irányba.
-Mi az isten? Tegyél már le!
-Nem April, ez nem a te dolgod. 
-Ne mondd hogy nincs közöm hozzá! Igenis van! -kapálózom. Átér az út másik oldalára ahol nemrég álltunk és letesz. 
-Na figyelj. Nem azt mondom hogy nincs hozzá közöd, de ebbe ne szólj bele. Legalábbis még. Nem tudhatod hogy komoly-e. 
-Mi?!? Hogy komoly-e? Nem láttad hogy majdnem smároltak? 
-April. Kérlek. Legalább várd meg amíg ő mondja el neked. 
-Jó. -forgatom meg a szemeim. -Keresünk másik helyet? 
-Ami azt illeti... most el kell mennem. 
-Hova?
-Nem a te dolgod. -indul el az utcán.
-Jax! -kiáltok utána.
-Ne merj követni!! -szól vissza. Hiába mondja, valahogy késztetést érzek rá hogy csak azért is utána menjek. És fogok is. Megvárom amíg elér a sarokig és elindulok. Visszamegy a hotelhez és kocsiba ül. Futva indulok meg apám kocsija felé és hajtok ki én is a kapun. Szerencsére pirosat kapott így nem tűnt el a szemem elől. London külseje felé tart majd lefordul az Oxford felé vezető útra. Oxford... minek megy oda? Mi oka lehet hogy... basszus. A bár. Az a régi bár ami apámé volt, de Desnek kellett. Nem tudom miért akarta, de már az övé. Csak annyit tudok róla hogy most már sztríptízbárként működik. Meg kéne tudnom miért kellett Desnek. És talán ha odamegyek rátalálok a fiúkra. Nem! Nem, most koncentrálj Jaxre! Megrázom a fejem és újra az útra figyelek. Már fél órája megyünk. Kezdünk beérni Oxford belvárosába, majd azon áthaladva egy sötét kis utcában áll meg. Egyel előbb kanyarodom le és ott parkolom le a kocsit. Kiszállok és sietős léptekkel kimegyek a sarokra. Figyelem ahogy bemegy egy nagy kétszárnyú fekete ajtón, ahonnan zene szűrődik ki. A másik oldalon egy cigis piás banda tántorog össze vissza miközben kiabálva beszélnek egymással. Várok fél percet és elindulok az ajtó felé és benyitok. Bent borzalmas zene szól. Próbálok úgy átvágni a tömegen hogy aki elmegy mellettem az ne figyeljen fel rám. Meg más se. Már majdem elérek a mosdó folyosójáig, amikor egy test csapódik nekem jobbról így azzal együtt mozdulok balra és ütközöm neki egy hidrogénezett hajú ribancnak egy cérna vékony fehérneműben.
-Figyelj már oda hova lépsz! -sipít fel azonnal.
-Bocs, meglöktek. 
-Nehogy azt hidd hogy ezt be is veszem!
-Mi bajod?
-Kötekedsz? Hívjam a főnököt?
-Ja, pont hozzá indultam. 
-Te kinek hiszed magad? 
-Annak aki itt áll előtted. 
-Na tudod mit? Ha ennyire nagyot hiszel magadról akkor mutasd meg mit tudsz! Párbaj. Azon a színpadon. -mutat a legnagyobbra az közepén egy meghosszított résszel és három rúddal. 
-Nekem nincs időm a faszságaidra. 
-Most lesz. Ne hidd hogy csak azért mert vörös vagy mindent megtehetsz. -ezzel túl megy a határon. Sosem kivételeztek velem csak azért mert más a hajszínem.
-Ajjj bassza meg. Jó. -erre nagy mosolyra húzza a száját
-Én választom ki hogy ki dönt arról hogy melyikünk a jobb. 
-Tőlem...
-A göndör a bárnál. -mutogat. Rögtön meg fordulok és igen ő az. Innentől kezdve tudom, hogy nyert ügyem van. 
-Jó. Te kezdesz. -mondom mire elvonul. Felmegyek a DJ-hez akihez már addigra eljutott a hír és megmondom melyik számot szeretném. Ezután egy helyet keresek ahol átöltözhetek. Illetve jobb kifejezés az hogy levetkőzzek. Egy vörös csipkés szett van rajtam. Még szerencse. Felteszek még vörös rúzst, majd kimegyek a színpad mögé.
-Uraim figyelem!! Ma egy párbajnak lehetnek tanúi. Két táncos fog a színpadon táncolni. Az egyik Eina a másik pedig még nem táncolt nálunk. Ő Ril. És a döntés hogy melyikük a jobb azt egy valaki döntheti el. És az nem mást mint Harry Styles. -Miss Szőkeség feltipeg és elkezdi a "produkcióját". Tipikus sztriptíz zenére táncol, ami szerintem iszonyú unalmas. És a tánc stílusa pedig az "azonnal dugj meg". Levonul a színpadról és közben nekemjön, de egy szemforgatás után felmegyek a -még sötét- színpadra. Beállok a középső rúdhoz a közönségnek háttal. Felkapcsolódik egy reflektor majd elindul a szám. Elkezdek mozogni. Igazából rohadtul nem terveztem el hogy mit is fogok csinálni. Csak az a lényeg hogy Harrynek táncolok. Minden más embert és tényezőt kizárok a fejemből. Eszembe jutnak az együttléteink. Igen, a szexre gondolok. Úgy táncolok hogy elképzelem ahogy a keze bejárja a testem vagy hogy éppen hajszol az orgazmus felé. Az ajkamba harapok. Furcsa... de ahogy változtatok úgy egyre nagyobb és nagyobb lesz a hangzavar. Kisétálok egészen a "kifutó" elejéig és letérdelek illetve hátra le is fekszem. A fejem a színpad szélén támasztom, a hajam lelóg, a lábaim felhúzom és a a hátamat ívbe feszítem. Harry tőlem két méterre ül. Igaz csak egy pillanatig nézek a szemébe, de látom rajta hogy nem bír magával. A számnak vége lesz én pedig visszasétálok a színpad közepére, miközben Eina feljön. 
-Harry, kérjük az eredményt! -hallatszik a hangszórókból, mire először csend lesz utána pedig mindenki egy nevet kezd el ordítozni. A szemembe nézve emeli fel a kezét és mutat rám. Elmosolyodom, Eina meg azonnal kiakad hogy ez nem igazság és hogy ő igenis jobb volt. Nem érdekel túlzottan hogy mit hadovál, lerohanok a színpadról vissza a raktárba. Hihetetlenül hiányzik Harry. Nem akarok megbocsájtani neki, de tudnom kell az igazat. És ez nem a megfelelő hely erre. Mert ha két méternél közelebb jön én nem bírom ki. Kell a csókja. Szükségem van rá. Agyam ellen a szívem, szívem ellen az agyam. És én az agyamat követem, de a szívemet akarom. Nagy harc keresztüzéban állok. Csak a pólómat sikerül felvennem, amikor Harry ront be. Előttem áll meg és nagyon közel hajol hozzám.
-Hadd csókoljalak meg. Kérlek. -én pedig nem tudok parancsolni magamnak, hiába igyekszem. Bólintok ő pedig azonnal a számra tapad. Vadul csókol, vágyakozva. Én pedig ugyanúgy vissza. Leveszi rólam a pólómat és az asztalra ültet. Most a nyakamat veszi célba. Felnyögök és a hajába túrok. -Kurva szexi voltál. -kicsit eltolom magamtól hogy újra megcsókolhassam. Nekem nyomja magát és érzem hogy nagyon fel van izgulva. Ahogy én is. 
-April?!!!! -nyit ránk Jax idegesen. Baromi idegesen.

Halihó! Újabb rész! Remélem mindenkinek elnyerte a tetszését! Kommentelni, feliratkozni ér ;) xLucuss

2015. november 8., vasárnap

13. rész - The beginning


Próbálok lenyugodni és összeszedni minden gondolatom Harryről. Ha már beavatom Jaxet, akkor az egész sztorit tudni fogja nem csak részleteket. Különben is kell már valaki, akinek elmondhatom, mert bele fogok őrülni, ha magamban, kell tartanom. Mondhatjuk, hogy Jax a legjobb barátom és kétség nélkül meg is bízom benne, de ezt most mégis olyan furcsa elmondani neki. Csak bámulok magam elé és nem bírok megszólalni. Jax egyre türelmetlenebbül fürkészi az arcomat és éppen megszólalni készül.
- Mondom-mondom, csak adj egy percet. – szólalok meg.
- Ahogy akarod. – dől hátra az ülésén egy nagy sóhajtás kíséretében.
- Ahj fogalmam sincs, hogy hol kezdjem.
- Az elején. - vigyorog rám.
- Nem volt olyan vicces, mint gondolod. – dugom ki rá a nyelvemet.
- Hát pedig én nevetek. - mutat az arcára.
- Én meg nem. - mutatok az enyémre.
- Na, szóval elkezded még ma, vagy helyezzem kényelembe magam?
- De ez annyira bonyolult, nem megy ilyen egyszerűen. – forgatom meg a szemeimet.
- Összejöttél az egyikkel. – jelenti ki.
- Mi? Ezt meg honnan tudod? – kapom oda a fejemet az ő irányába.
- Édes kis butuska April. Mi más lenne, ha nem fiú a dologban?
- Jó, de akkor sem olyan egyszerű. – kezdek duzzogni.
- Akkor meséld már el végre, hogy mi nem olyan egyszerű.
- Jó, jó, rendben. Szóval körülbelül 2,5-3 hónapja kezdődött az egész. A városban voltam, kiszöktem, mivel apa úgysem engedett volna ki. De nem is volt otthon szóval azt csináltam, amit akartam. Sokszor szöktem ki, nem szerettem, ha azt kell csinálnom amit, mondanak. És aznap este pont egy sikátornál mentem el. Már sötét volt, ha jól emlékszem éjfél is elmúlt már. Hangokat hallottam a sikátorból és egyre kíváncsibb lettem. Tudod te is hogy mindig mindent tudni akarok, na, akkor képzelj el akkor, amikor meghallok egy lövést. Semmivel nem lehetett volna visszatartani. Elindultam a sikátorba. Egyetlen egy lámpa világította meg az egészet, az is a sikátor legtávolabbi pontján, szóval engem nem látott senki, viszont én is csak alig láttam őket. Páran álltak egy körben és valami menekülésről beszéltek, mert megszöktek valahonnan. Leültem egy kuka takarásába és onnan hallgattam tovább a beszélgetést. Pár perc múlva megjelent egy fekete Range Rover és kiszáll belőle öt srác. Fogalmam sem volt, hogy kik ők vagy, hogy akár veszélyesek is lehetnek, az utóbbira választ kaptam, amikor megláttam a fegyvereiket. Össze voltam zavarodva és teljesen sokkban voltam. Kiabálni kezdtek egymással a szökés miatt és kicsit sem fogták vissza magukat. De ami érdekesebb az arra járó pár emberből senki érdeklődését nem keltette fel ez a dolog. Mikor az egyikőjük, akinek kicsit göndörebb volt a haja előkapott egy fegyvert tudatosult bennem, hogy valaki meg fog halni. De én nem akartam. Percekig hezitáltam, hogy mit csináljak, a pulzusom pedig már az egekben járt. Mikor már elmondták a szokásos „most meg fogsz halni” szöveget úgy éreznem, tennem kell valamit. Elkiáltottam magam hogy: NE!!! És a kezembe akadó első tárgyat –amit máig sem tudok, hogy mi volt- feléjük dobtam. A valamifajta csoda folytán eltaláltam a fegyvert tartó srác hátát és ennek hatására elejtette a pisztolyt. Nem azért mert erősen dobtam, szimplán, csak azért mert váratlanul jött. Teljesen le volt sokkolva mindenki és a pár férfi elfutott, ameddig a többiek a hang illetve dobás forrását keresték. Azt hittem, hogy ott nekem végem lesz. De komolyan. Levegőt sem vettem.

- Maradjatok, itt majd én elintézem azt a rohadékot, aki félbeszakított minket. – indul el felém a göndör. A többiek tiltakoztak egy ideig, de aztán beletörődtek. Talán jobb lett volna nekem is velük együtt elfutni. – Nem tudom ki vagy, vagy, hogy honnan jöttél, de nem érdekel semmilyen magyarázat, miattad kicseszettül elbasztuk ezt a rohadt akciót. - miközben jön felém elhord mindennek és még azt is részletezi hogy hogyan akar megölni. Remek. Nem gondoltam volna, hogy előre tudni fogom a halálomat.
Megáll előttem a sötétben. Nem igazán látom az arcát csak éreztem, hogy nagyon közel van hozzám. Az arcomon érzem, ahogy ki-be veszi a levegőt, egyre gyorsabban, de eközben meg csak a mentolos lehelete. Valami miatt teljesen megnyugodok, és egyáltalán nem félek. Azt mondanám, hogy ez jó pont egy fiúnál, csak elnyomja az a tény, hogy éppen meg akar ölni. Na és persze valószínűleg egy 40 éves pszichopata sorozatgyilkos sebhelyekkel az arcán. Bár a piaszagot és a cigi füstöt hiányolom.
- Figyelsz te egyáltalán rám?- szorítja meg az arcomat szabad kezével. – vagy talán be vagy szívva? Most már tényleg megöl a kíváncsiság, hogy ki lehetsz. Melyik bandából küldtek?- a kérdésre nem válaszolok, csak a homlokomat ráncolom, amit ő valószínűleg nem lát. Végül ugyan úgy az arcomat fogva odébb húzott, hogy jobban lásson. Amikor a fényre értünk nem tudom, hogy melyikünk volt jobban meglepve. Csak áll előttem és zöld szemeivel engem pásztáz.
- Francba. Ne nézz rám így. – szólal meg miközben többször is beletúr barna tincseibe. – és mégis mi a francot keresel itt?- ismét nem válaszolok, csak nézek rá. Azokba a gyönyörű zöld szemeibe.

Akkor este találkoztunk először. Végül elengedett én pedig futottam haza, ahogy csak tudtam. Fogalmam sem volt, hogy miért csinálta, de pár nap múlva újra láttam. Nem is egyszer. Folyamatosan láttam. Mindenhol ott volt ahová mentem. Nem tudom hogyan csinálta, de mindig megtalált. Aztán egyszer, amikor apa nem volt otthon, odajött a házunkhoz és összerakott egy randit. Semmi pénzért nem mentem volna bele, de megkötözte a kezemet és szó szerint kényszerített rá. Amit persze így visszanézve nem bánok, de akkor egyáltalán nem akartam az egészet. Teljesen másnak gondoltam akkor ott a sikátorban, de miután megismertem teljesen máshogy néztem rá. Azt mondta, hogy az apja őt sem engedi randizni és alig csinálhat valamit, ezt persze nem akartam elhinni, de teljesen beleszerettem és már nem érdekelt semmi. Tudtam, hogy nem egy átlagos kapcsolat lesz, de azért ezt nem gondoltam volna. Nem tudtam, hogy jó döntés lesz e, de most itt ülök, a kocsiban elkenődött sminkel, mindjárt újra bőgni fogok, mégis semmit nem változtatnék az egészen.
Jax tátott szájjal bámul rám nem szólal meg vagy 2 percig.
- April te őrült vagy. - vágja a fejemhez majd kinyitja a kocsiajtót, kiviharzik rajta és becsapja maga után. Persze rázárja a kocsi ajtót. Az ablakot püfölöm teljes erővel és közben ordibálok neki.
- Jax esküszöm, hogyha nem nyitod, ki ezt a kurva ajtót betöröm az üveget. – nem nyitotta ki. De ő sem tudta kinyitni az ajtót, hogy bejusson a házba. Megfogtam a hátsó ülésről egy fegyvert és betörtem vele az üveget. Kimásztam az ablakon, ügyelve arra, hogy ne vágjam el semmimet és ráugrottam Jax hátára.
- Esküszöm, hogy őrült vagy April. – kiabál, velem miközben próbál leszedni a hátáról.
- Megígérted, hogy nem mondod el apának. – lihegek a szavak között.
- Betörted a kocsim ablakát. – válaszolja magasabb hangon.
- Mert nem engedtél ki! – most már én is kiabálok vele. Sikerül kinyitnia az ajtót, mire beesünk a házba.
- Ti meg mit csináltok. – lép oda mellénk apa.
- Szia, apa. – üdvözlöm miközben Jax hátán fekszem.
- Szállj le Jaxről. – int a kezével. – És még egyszer megkérdezem, hogyha nem hallottad volna, hogy mit csináltok. – erőteljesen Jaxre néz, akivel már egymás mellett állunk. Meglököm az oldalát ő meg a tarkóját kezdi vakarni. Tudom, hogy el akarja mondani neki, de ha egy icipicit is azt akarja, hogy ne menjek, sehova akkor nem köp be apánál.

- Öhm mi csak hülyéskedtünk egy kicsit tudja, mint haver a haverral. – imádom, amikor zavarban van. Mindig kipirul és össze-vissza dadog. Apa megforgatja a szemeit és magunkra hagy minket. Mi pedig felmegyünk a szobámba.