2016. május 29., vasárnap

37.rész - Worcester College

A lehető legrövidebb úton száguldok el Oxfordig. Des-ék raktára hatalmas. Az, hogy ellopták a szállítmányunkat nem tudom mire volt jó. Erre, ha jól tudom nagyon régta nem volt példa. 
A tetőről mászok be az épületbe, és a lövöldözés és ordítozás hangjai azonnal megcsapják a fülem. A nagy tér felső részén egy kis erkély fut körbe. Mivel a másik felén, velem szembe van egy kis folyosó és egy ajtó ezért arra indulok meg. Még mielőtt odáig elérhetnék valaki beránt egy oldalfolyosóba és a nyakam hoz tart egy kést. Előttem Harry áll. 
-Baszki. -elrakja a kést és azonnal megcsókol. 
-Hiányoztál. 
-Te is nekem. -szorosan ölel át. -Borzalmas volt ez a másfél hét. 
-Nekem is. De téged legalább engednek harcolni. 
-Mi? 
-Apa nem enged el sehova csak a süti boltba és elvette minden fegyverem, mert szerintem kiszámíthatatlan vagyok. 
-Csak a szemed miatt?
-Igen. Csak akkor áll le, ha a te hangodat hallom vagy valami veled kapcsolatos van. Csak te húzol vissza onnan. 
-Tudom. 
-Ém meg akarom tanulni irányítani. De csak Melody volt ugyanilyen helyzetben mint én, ő pedig halott. 
-Értem. Kitalálunk valamit. Amúgy miért jöttél ide? 
-Látni akartalak. Nem láttam más esélyét. 
-Figyelj, majd valahogyan elérlek, beszélünk vagy valami, de rohannom kell babe, már várnak. -még csak most veszem észre nála a hatalmas fegyvert, amit valószínüleg arra kéne használnia hogy felülről lője le az embereket.
-Rendben. Megyek mielőtt észrevesznek. -csókolom meg. -Vigyázz magadra. Szeretlek. 
-Én is szeretlek. -ad még egy puszit és kirohan. Kimászok a tetőre és egy női alakot pillantok meg aki a csatát nézi a tetőn lévő üvegen keresztül. Felnéz és meglát. Azonnal felpattan és rohanni kezd a létra felé. Utána iramodok. Nagyon gyors. Gondolom valamelyik maffia tagja ami apáét vagy Desét akarja szétrombolni. Olyan gyorsan futok ahogy csak tudok. Hátra pillant és akkor meglátom a haja alól kilógó vörös hajat, de még mielőtt jobban szemügyre vehetném eltűnik egy sötét sikátorban. Hiába megyek be, a sikátor teljesen üres és kihalt. Mire visszamegyek a raktárhoz már alig szűrödik ki hang. El kell tűnnöm mielőtt apám vagy valamelyik emberünk észrevesz. Felülök a motorra és elindulok Harryék háza felé. Bemászok az ablakán és kutakodni kezdek egy papír után. Fogok egy tollat és gyorsan írni kezdek. 

"A ráktárnál, a tetőn láttál egy vörös nőt, és nem én voltam. Ha kérdezik miért, azért mert idősebb volt. 30- 35 körüli. Utána futottam, de eltűnt. Lehet hogy egy olyan kisebb maffiába tartozik akik ki akarnak minket túrni. Mondd apádnak. És valahogy jusson el apámhoz is. Azt hiszem fontos. Furcsa érzésem van.            -A"

Gyorsan kimászok az ablakon, miután a takarója alá rejtem a papírcetlit. Mielőtt leugranék, meglátom Anne-t a szobályuk erkélyén, amint ruhát tereget. Biztosan neki sem könnyű. Látom rajta, hogy fáradt. Leugrom, mire lenéz, én pedig intek. Megismer és apró mosoly húzódik az arcára. Kirohanok és újból motorra ülve elindulok haza. Előbb érek haza mint apáék. Leparkolom a motort és visszarakom a helyére a pisztolyt. Aztán átöltözöm és visszamegyek apa szobájába és a levelek között kezdek turkálni. Először mindig ő nézi át a postát. Meg is találom amit keresek.
Levél a fősuliról. Azonnal ki is bontom. Azt írják benne, hogy bár a jelentkezési határidő valamint a beiratkozás már lejárt, de mivel kevesen jelentkeztek és mivel elég jó a tanulmányi átlagom és a pontszámaim, ezért felvesznek. Holnap után be is kell mennem, hogy rendesen elintézzünk mindent. 
Meghallom a bejárati ajtó csapódását ezért lerohanok. 
-Apu felvettek!! Kiáltom és elé tartom a lapot. 

XXX

Két héttel később az évnyitó után beülök az osztálytermünkbe, ami tulajdonképpen egy nagy előadóterem. A koleszos szobatársam Deana mellé ülök le. Igen koleszos lettem, mert a suli Oxfordban van. Elég jó iskola és így közelebb leszek Harryhez is. Apa, bár örült neki, hogy felvettek, még félt elengedni. A biztonság kedvéért szerzett Patricktól egy erős nyugtatót ha baj lenne. Nem akartam engedni, hogy elhozzam a késem, de rávettem. 
-Jó napot, hölgyek, urak, én leszek az "osztályfőnök", a nevem Mr. Traton. Fordulhatnak hozzám, ha kérdésük vagy problémájuk van. Azt már tudják, hogy a suli magyar, matematika, történelem, fizika és biológia szakos. Az eddigi osztályok szakonként le voltak bontva, de mivel idén kevesebb a jelentkező így gondoltuk, megkavarjuk magukat. -ezt követően megkaptuk az órarendet és közölte, hogy lesz még pár diák akik egy hét múlva csatlakoznak. Deana-n kivül még nem nagyon ismertem senkit. Csak mi öten lányok leültünk egy sorba. 

XXX

Nagyban készülödünk Deana-val az évnyitó bulira, amit a sportcsarnokban és a focipályán tartanak. Deana a világosbarna hajához és zöld szemeihez egy farmer rövidgatyát és egy kék felsőt húz én pedig fekete gatyát és piros felsőt. Mindketten felteszünk egy alapsminket és indulunk is. A zene má hamgosan szól, megindult a tánc és a piálás. Úgy gondoltam, ha szar lesz elszököm Harryhez. Meglátjuk. A pulthoz megyünk és veszünk egy egy pohár innivalót. Deana beleiszik és megkérdezi:
-Ez mi? -megszagolom a sajátom és válaszolok.
-Szerintem sima puncs és whiskey. Puncs az álcázás miatt van, de szerintem a tanárok is tudják, hogy ez nem csak az. -Den vállat von és jókedvvel iszogatja tovább. Táncolunk párat, majd elindulunk kifelé. A csarnok és a pálya közötti folyosón van szerencsénk megnézni magunknak a suli cicababáját, Lorelei-t. A szurkolócsapat kapitánya és focicsapat kapitányának, Ross-nak a barátnője. Kedvem lenne képen törölni, már csak a mű kinézete alapján. 
Leülünk a lelátóra és ekkor rámtör egy nagyon erős hiányérzet. Persze semmi honvágy meg ilyesmi. Harryt és fiúkat hiányolom. Nagyon szeretnék velük lenni. Apával azóta nem beszéltünk arról a napról, de tudom, nem lenne jó ha felhoznám. Valahogy meg kell vele értetnem, hogy szeretem Harryt és nem akarok távol lenni tőle. 

2016. május 16., hétfő

36. rész - Excuse me


A konferenciának ma este lesz vége, az eredeti terv szerint viszont maradtunk volna egy hétig. Így viszont a cuccainkat ki sem pakoltuk, rögtön indulunk, amint végeztek a tárgyalással. Bár apu szó szerint nem szólt hozzám tegnap óta, Lillyvel beszéltem csak. Itt maradt velem még este, de amikor felébredtem, akkor már nem volt ott. Valószínűleg apáékkal van, ahol mellékesen én is ott lettem volna, csak hát így megváltozott a terv. Most 10 óra van és még mindig az ágyban fekszek, éhes nem vagyok, valószínűleg kihánynám, ha valamit le kéne tolnom a torkomon, de egy pohár vizet muszáj meginnom, mert úgy érzem, kiszáradok. Erőt veszek magamon és kikászálódok az ágyból, majd magamra veszek egy pulóvert és elindulok a konyhába. Mikor belépek egy ismerős alak fogadott a bárpultnál ülve, mikor meghallotta, hogy ott vagyok leugrott a székről és egy ölelésbe vont.
- Te meg mit keresel itt Louis? – motyogom a nyakába.
- Valakinek itt kellett maradnia, nyilván Harryt nem engedték, a történtek miatt.
- Fáj a fejem, szükségem van egy pohár vízre.
- Ugye tudod, hogy nem vagytok normálisak? –nevet fel.
- Louis, ne most légy szíves.
- Csak hogy tudd mi próbáltuk elterelni a figyelmüket, de nem tudom hogy gondoltátok, Itt ahol mindenki itt van.
- Oké, értem Louis. Hülyék voltunk, de tényleg nem szeretnék erről beszélni. Így is elég baj hogy fogalmam sincs, hogy mi lesz velünk, és még beszélni sem tudunk.
- Úgy is mindig megoldjátok, biztos vagyok benne, hogy most is kitaláltok valamit.
- Nagyon tanácstalan vagyok Louis. De mi van Miáékkal?
- Nem igazán zavartatták magukat, senki nem figyelt rájuk, szóval egész sokat voltak együtt.
- Legalább nekik összejön. – nevetek fel kínosan.
- Tudod te hogy nektek mennyire összejött? Jobban nem is csinálhattátok volna. Én már az első nap lebuktam volna. – elnevetjük magunkat mind a ketten.
- Túl nagy a szád. – húzom le a fejéről a sapkáját és a sajátomra teszem.
- Az enyém? – hüledezik nagy szemekkel. – Soha!
- Igaz, hova is gondoltam, biztos összekeverlek valakivel. – csóválom meg a fejem.
- Egészen biztos.

XXX

Apáék úgy 10 perce értek haza, úgyhogy elkezdtek a többiek kipakolni a kocsiba. Még bekötöttem a cipőfűzőmet és én is elindultam a bőröndömet magam mögött húzva. Amikor a nappalihoz értem megláttam Harry göndör fürtjeit és más kész voltam karjai közé vetni magam, amikor megláttam, hogy Des és a fiúk is ott vannak mellette. A hirtelen jött boldogságom elszállt és hihetetlen csalódottság váltotta fel. A lábaim földbe gyökereztek, és csak a zöld szempárt figyeltem.
- April gyere már! – szűrődik be kintről apám hangja.
- Megyek! – válaszolok én is kiabálva majd elindulok, de a szemkontaktust végig tartom Harryvel.
Mikor elindultunk a kocsival mindenki csendben ült, és nem szólt senkihez. Egy idő után apu megszólalt, ezzel mindenkit meglepve.
- April nem szeretném, ha egy ideig bejönnél a központba. – kellett egy kis idő mire eljutott az agyamig hogy mit is mondott.
- Ezt most komolyan gondolod? – reagálok hevesen.
- Teljesen komolyan, nem vagy olyan állapotban hogy fegyverek közé engedjelek. A végén még magadat is bántanád, amit nem engedhetek.
- Apu ne csináld ezt, kérlek.
- Nincs más választásom. – néz rám a visszapillantó tükörből. – És a késeidet is leadod otthon, minden más fegyverrel egyetemben.
- Na azt már nem. Azt várod, hogy leadjak mindent, amivel meg tudnám védeni magamat?
- Nem várom, parancsolom.
- És én meg nem fogom megcsinálni, nem erre tanítottál.
- A fenébe is April, nem érted meg? 60 embert nyírtál ki megközelítőleg úgy hogy nem emlékszel rá rendesen, és most mentél túl egy szakításon. Nem tudsz rendesen gondolkozni, azt hiszed, hogy én vagyok a rossz.
- Már elnézést milyen szakítás? Én nem szakítottam senkivel.
- Egy szót se többet, azt csinálod, amit mondtam, és Lillyvel mész a boltba dolgozni. Vita lezárva. – Még utoljára a szemembe néz a tükörből, majd az útra koncentrál. Logan megszorítja a kezemet jelezve ezzel, hogy nyugodjak meg.

XXX

Másfél hét telt el a bizonyos tárgyalás óta. Azóta amióta nem beszéltem Harryvel, az óta, hogy arra vagyok kényszerítve, hogy sütiket díszítsek és az óta, hogy le kellett adnom minden fegyveremet. Apropó éppen most érek haza ismét a süti boltból, a táskámat a konyhaasztalra dobom és a hűtőhöz indulok valami ennivalóért. Mikor visszafordulok, meglátok néhány papírt, amit levertem a földre. Gyorsan felveszem őket, és elkezdem olvasni. A következő akcióról szól, amiben persze nem vagyok benne. Egy ütésre megáll a szívem, amikor meglátom miről is szól. Stylesék lenyúltak valami szállítmányt, ami a miénk lett volna, és azt tervezik visszalopni. Miután végig olvastam Jax és Logan lép be a szobába.
- April, te mit keresel itt? Nem kéne még itthon lenned. – néz rám Logan és a papírokat keresi szemével.
- Ó ezeket keresed? Én meg a magyarázatát.
- April ne-
- Most ezt hagyjuk. Mikor akartátok megmondani? Hm?
- Őszintén? Úgy körülbelül.. soha.
- Most már ti is vele értetek egyet?
- Nem értünk senkivel egyet, ő csak a főnökünk April, azt kell csinálnunk amit mond.
- És ha az nem helyes?
- A helyeset már ott átléptük, hogy embereket ölünk.
- Igen és itt is ölnétek, tök mindegy hogy kit. Tudom, hogy mennek ezek. És túl sokat veszíthetek így, ezt nem hagyhatom, sajnálom.
- April, kérlek, kézben tartunk mindent, csak bízd ránk. Mi is túl sokat veszítenénk, ha te megjelennél ott.
- Sajnálom. – vágom oda nekik, majd Jax vállába beleütközve elmegyek mellettük.

XXX


Már elmentek itthonról, mindenki, szóval persze hogy nem fogok a seggemen ülni és várni, hogy kit nyírnak ki, ezért feltörtem apu irodáját, a késeimet nem találtam, csak pisztolyt, a semmi helyett azért ez is jobb. Logan motorja itt van, a szobájában megkerestem a kulcsát és így már van járművem is. Csak egy kis szerencse kell, hogy senki ne ismerjen fel, és vehetjük is sikernek a kis magánakciómat. 

2016. május 8., vasárnap

35.rész - Game Over

-MI AZ ÉDES RETKES FASZOM!?! -hallom meg apám földrengető hangját. Tudom, hogy vége van. És innentől kezdve semmi jóra nem számthatunk. Sem én, sem Harry. Apa még ajtóban áll és Des is megjelenik mögötte. A kiakadása hasonló. Csak el szeretnék tűnni, köddé válni, vagy akármi. Tudtuk, hogy ez az egész kockázatos és hogy lesznek következményei. Nem azt mondom, hogy nem vállalom ezeket, de  ez kb a lehetetlennel egyenlő, hogy ez akármilyen távon megéri, hogy mi ez után is együtt lehetünk. Vagy inkább azt mondom hogy egy légtérben. Reálisabb. Azt akartam, hogy valamilyen szinten legalább normális család legyünk, ezért vigyáztunk mind a ketten, de most már ezt is dobhatom a kukába. Sőt, szerintem mindent. 
A két férfi egyszerre robban ki. Ott ülünk egymás mellett és nem bírom megállni, muszáj megfognom a kezét. Így sikerült legyőznöm azt is hogy visszaszóljak, vagy hasonló cselekedetet tegyek. 
Hallgatni azt, hogy elhordanak minket mindennek és hogy most mennyire utálnak, elég szívfacsaró hallgatni, de nem is vártam mást. A nagy kiabálásra az ajtóba tolódnak a fiúk és Mia. Apám rájuk csapja az ajtót, de kevesebb, mint egy perccel később Lilly és Anne lép be. Lilly arcán egy kis meglepődés tükröződik, de aztán látom, hogy rájött arra, hogy erre céloztam a múltkori beszélgetésünknél. Anne sem tanusít nagyobb meglepődést. Szerintem sejtette, hogy ez van. Az ordítozás folytatódik egy darabig. Aztán apám a szekrényemhez lép és hozzám vágja az első cuccokat ami a kezébe akad. Fehér neműt és egy pólót, ami szerencsémre a Harrytől kapott, alváshoz használt pólóm. Des is ezt teszi Harryvel csak neki itt csak a fürdőgatyája van. Bármennyire szeretném hogy valaki -bárki- közbelépjen és leállítsa őket, ez nem történik meg. 
Mindketten csak tűrjük. Mást úgysem tehetünk. Illetve tehetnénk, csak azzal még rosszabbá tennénk a helyzetet. Hallgatom a kettejük szájából jövő szitokáradatot. Legalább nem vernek meg. Azt akarom hogy vége legyen, minnél előbb. De történik olyan is amire nem számítottam. 
Apa hirtelen ránt fel az ülő helyzetemből a hajamnál fogva. 
-Hogy képzelted, hogy neki, pont neki adod oda magad?! Ennyit számítok én neked?!! -sziszegi az arcomba. Mondanám, hogy nem. Mondanám, hogy tudom, hogy ez egy hiba volt, de szeretem őt. Mondanám, hogy csak ő van nekem. Ezt ő is tudja. De nem mondok semmit, csak összeszorítom az öklöm, az fogaim és a szemeim. Ahol a hajamat markolja, iszonyúan ég a fejbőröm és abban is biztos vagyok, hogy jó pár szálat ki is tépett. Elkezd menni az ajtó felé és engem húz maga után, de hirtelen megáll. Nem látom mi történik, csak a két nő néz kissé ijedten. 
-Engedje el! -hallom Harry halk, de parancsoló hangját.
-Kinek képzeled magad, hogy parancsolgatsz nekem?!
-Senkinek. De elengedi őt. Ezt nem teheti vele.
-A lányom és azt teszek vele amit akarok. -már nem bírom visszatartani, a könnyek kicsordulnak a szememből. 
-Igen, a lánya. És én megfogom védeni, még ha meg is kell halnom. Megígértem, mert szeretem. -apa nem mond semmit, egy ideig farkasszemet néznek, aztán ellök magától. Alig bírom megtartani az egyensúlyom. 
-Ha terhes leszel tőle, hozzám ne gyere. -kimegy a szobából Harry pedig magához húz. Nem érdekli, hogy Des még itt van, átölel és kapok egy apró puszit a fejem fájó részére. A csendet Des töri meg.
-Mióta tart ez? Mikor kezdődött el megint? -most először én szólalok meg. Egyenesen a szemébe nézek.
-Sosem volt vége. -int a fejével Harrynek és elhagyják a szobámat. Lerogyok az ágy szélére. 
-Mondjátok amit akartok most. Most még meghallgatlak titeket. -újra beáll egy kis csend. 
-Szerintem túlreagálják. -mondja Lilly. -Szar helyzet tényleg, de akkor sem tagadhatják le hogy legjobb haverok voltak és ha ez akkor történik akkor rohadtul örültek volna az egésznek. 
-Jó páros vagytok. -szól Anne. 
-Te már tudtad, nem igaz?
-Sejtettem. Sokszor fent voltam éjszaka és láttam elmenni vagy épp visszajönni. 
-Értem. Örülök, hogy így gondoljátok, de ez nem segít a helyzetünkön. 
-Tudjuk. Viszont megpróbálhatunk beszélni velük és esetleg enyhíteni rajtukés a haragjukon. Azt azért javaslom, hogy hívd fel a nagyapádat. 
-Megteszem. Odaadnád a telefonod? Apa elvitte az enyémet. -nézek Lillyre.
-Persze. -nyújtja felém.
-Nem tart sokáig. -ahogy kinyitom az ajtót szembe találom magam a többiekkel. Végignézek rajtuk, aztán gyorsan elmegyek melletük és a számot beütve hívni is kezdem. 
-Igen? -szól bele.
-Papa?
-April?
-Igen, én. Segítened kell. -mondom és közben csak járkálok a folyosón. Nincs már itt más rajtam kívül.
-Mi történt?
-Megtaláltak minket. 
-Kik?
-Apa és Des.
-Téged és Harryt?
-Igen. 
-Mikor?
-Kicsit több mint egy órája. Csinálnod kell valamit. 
-Mit?
-Nem tudom, bármit, akármit, csak érd el, hogy ne úgy nézzen rám mint a legutolsó rossz kurvára. 
-Rendben. Minden tőlem telhetőt megteszek. -sóhajt. 
-Kérhetek még egy dolgot?
-Persze. 
-Des-el is beszélj kérlek. 
-Rendben. Ma estére ott leszek Los Angeles-ben. 
-Köszönöm. 
-Szívesen. -a vonal megszakad, én pedig Des hangjára leszek figyelmes, ami nagyon úgy hangzik mintha ki akarná rakni Harryt. Nem tétovázok azonnal megindulok az ajtó felé és berontok. 
-Nem rúghatod ki! -kiáltok fel.
-Azt hiszem ehhez semmi közöd. Nem te mondod meg, hogy mit tehetek és mit nem. -jön közelebb. -Menj innen. Ne nekem kelljen kiraknom az ajtó másik oldalára. -szemezek vele, aztán sarkon fordulok és becsapom magam mögött az ajtót. Futva indulok el Zayn szobájáig. Nagy szerencsém van, hogy bent találom. 
-April?
-Zayn, át kell menned Harryhez, ott van Des és ki akarja rúgni, de nem hagyhattam, így bementem és próbálkoztam, de elküldött és...
-Hé, shhh, nyugi. -von magához. 
-Nem hagyhatod, hogy kirakja. Meg kell állítanod. -mondom és feltör belőlem a zokogás. 
-Nem hagyom. -ad puszit a homlokomra. -Menj vissza a szobádba. Beküldök valakit rendben? -csak bólintok és teszem amit kért. Mire visszaérek senki nincs bent. A szekrényemhez lépek és előveszek belőle a fekete cuccaim. Előkotrom a rejtett zsebéből a pillangókésem. Aztán egy kis segítséget kérve elindulok egy éppen útban lévő, kiiktatandó banda rejtekhelye felé. Előjönnek a kis démonjaim, elönti mindenemet a vörös köd, a szemem színe érzem ahogy megváltozik. Az épületbe beérve, rögtön támadásba lendülök. 

XXX

-APRIL!!! -hallom Harry kiáltását. Hirtelen eltűnik minden. Nem érzem azt ami eddig körülvett. Kinyitottam a sötétség ajtaját, amit csak egy ember tud bezárni. Harry. Lassan leesik, hogy mit tettem, kb 60 embert öltem meg. A légzésem lelassul. Megfordulok. Nem csak ő van itt. Apa, Des, Zayn és Jax is vele van. Körülöttem is fekszenek páran és ahogy rájuk nézek, elkap a hányinger. Először azért, ahogy kinéznek. Szétszabdalt, megcsonkított, szétvert testek, furcsa pózokban. Másodszor azért mert tudom hogy én tettem. És minden pillanatára emlékszem. 
Közelebb megyek hozzájuk. A kezem remeg és csak most kezdem érezni a fájdalmat az oldalamnál. Jax rohan odahozzám és fog meg mielőtt elesnék és felemel. Beülünk a kocsiba és nagy sebességgel elindulunk vissza a szállodába. Összehúzom a kabátom hogy ne látszódjon a seb. Mikor felérünk, apa szobájába visznek, ahol Lilly ijedten ugrik fel az ágyról amikor meglát vértől mocskosan. Jax lerak az ágyra. Nem sokkal később Mia és Logan is beront. Egy rongyot öntenek le fertőtlenítővel, egy másikat pedig a számba dugnak. Az előbbit rászorítják az oldalamra én pedig felordítok a fájdalomtól. 

XXX

Kábán fekszem az ágyon, miután mindenhol leápoltak és bekötöztek. Lilly ül az ágy szélén. 
-Most még jobban haragszanak rám?
-Nem tudom. De ne nagyon csinálj ilyet. Eléggé megkergültek attól, hogy eltűntél.
-De megtaláltak.
-Igen, meg, de nem tudtak megállítani. 
-Csak Harry tud. -suttogom. A szemeim egyre jobban csukódnak le. 
-Ezt most már ők is tudják. 
-Én csak azt akartam, hogy végre normális legyen a kapcsolatunk.
-Tudom, April. Tudom. -nem mondok semmit, mert elalszom. 

2016. május 4., szerda

34. rész - What now?


A ruhám cipzárját húzza fel Harry miután végeztünk, majd egy puszit nyom a vállamra és a tükörből megvillantja nekem fehér fogsorát. Örülök annak. Hogy elhiszi, hogy az a csók nekem tényleg nem jelentett semmit, pont ezért nem is csókoltam vissza. Ezt a témát mindenesetre tutira nem úsztam még meg, vissza van egy beszélgetés még Logan-el, ami kínosabbnak ígérkezik, mint valaha. Tudja nagyon jól, hogy hogyan érzek Harry iránt, mégis pont előtte kellett, hogy megcsókoljon. Az előbb említett személyre nézek, akinek inge körülbelül félig van begombolva és a haja kuszán hullik a szemébe. Az idilli pillanatot a férfimosdóban megzavarja a kintről hallatszódó néma csend és két ember kiabálása. Egyszerre húzzuk el a szánkat és indulunk az ajtó fele, amit ha belegondolok már többször próbáltak kinyitni miközben bent voltunk. Amikor a teremhez érünk, nem megyünk be, csak megállunk.
- Hova a fenébe vitted a lányomat? – hallatszik apa érdes hangja
- Inkább megmondhatnád végre hogy mit csináltál a fiammal! – hallatszik a válasz is.
- Ugyan már kit érdekel a te fiad az esküvőm közepén? Komolyan kinézed ezt belőlem? Add vissza a lányomat és tűnjetek el innen, folytatódjon minden, ahogy az előtt volt, hogy idetoltátok a mocskos seggeteket és tönkretettetek mindent.
- Sok mindent kinézek belőled Stark. Te is tisztában vagy a múlttal.
- Mindketten tisztában vagyunk vele. Pont ezért nem hiszem el, hogy nem csináltál semmit a lányommal, vagy, hogy nincs közöd hozzá.
- London legjobbjai és mégsem találnak meg a női mosdóban. – lépek be a terembe, majd pár lépés után Harry is követ.
- Átnézettem a mosdót és nem voltál ott. – szegezi rám tekintetét.
- Nézték a másodikon is? – húzom fel a bal szemöldökömet. Nem válaszol. – Hát persze. – melléállok és Des szólal meg.
- Szívesen meghallgatjuk a te magyarázatodat is. – néz a fiára.
- Én csak kerestem egy szobát ahol egyedül lehetek, már ha értik mire gondolok. – húzza egy perverz mosolyra a száját – Sok itt a csinos lány. – fejezi be a mondatát és közben végig engem néz. Apa amint észreveszi, a háta mögé tol.
-  Azt mondtam hogy-
- Hogy maradjunk távol tőle. Parancs értve. Senki nem azért jött, hogy tönkre tegye ezt a csodálatos estét. – húzza el a száját Des miközben erőteljesen Harryre néz. Apa int a zenekarnak és a zene újra betölti a termet, majd szépen lassan minden visszaáll az eredeti kerékvágásba. Nem tudok semelyikőjükkel sem beszélni, apa mindig mellettem van. És csodák csodájára Logan sem akar velem beszélni Jax pedig egy idegesítően vihorászó cafkával táncol. Harry a terem másik végében ül, a fiúkkal iszogatnak, de engem keres tekintetével, miután megtalál nem is veszi le rólam azt a gyönyörű szempárt, bár próbál közben úgy viselkedni, mint akit nem érdekel komolyan egy lány sem. Miára kalandozik a tekintetem aki Zayn-el próbál kommunikálni, persze tisztes távolságból, és mivel mindketten megittak már pár pohárral nem igazán vált be. Az előbb említett iszákos barátnőm éppen felém fordult kiskutya szemekkel, először heves tiltakozásba kezdtem fejrázással majd beadtam a derekam és fejemmel Zayn felé böktem, mire ő tapsikolni kezdett. A terem egyik sarkába vonultak és összebújva táncolni kezdtek. Hogy hogyan jövök én a képbe? Apa kezét megfogva a terem másik végébe vonulok vele és táncolni kezdünk. Figyelemelterelés. Látszik rajta hogy meglepődik, nem igazán szoktunk együtt táncolni. Az igazat megvallva nem igazán csinálunk együtt semmit. De ennek lassan ideje lenne már megváltozni. Úgy értem, mielőtt tudtam volna erről az egész maffiás dologról, persze hogy nem akart velem beszélni, túl sok volt a hazugság. De most hogy tudok mindent nem értem mi akadálya van annak, hogy úgynevezett normális család legyünk. Azt számba véve, hogy elvett valakit, aki normálisan néz ki a maffiához képest, jó úton haladunk. De ha azt nézzük, hogy az újdonsült mostohatesóm megcsókolt, két lépést visszahaladtunk.
Apa vállára hajtom, a fejemet miközben halkan dúdolom a zenét. Nem hiszem, hogy ez volt álmai esküvője, de rosszabbul és végződhetett volna. Mondjuk úgy, hogy lebukunk, ami megjegyzem hajszálnyira volt. Remélem ez a konferenciával összekötött nászút is jól fog végződni nem pedig csak ront a helyzeten.

XXX

A csomagjaink már a kocsiban, minden útra kész, az újdonsült „családunk” pedig egy asztalnál reggelizik. Én vagyok a legjobb állapotban mindenki közül, de még én is csak turkálom az ételt. Logan azóta sem beszélt velem, nem is értem, aki megsértődhetne, az én lennék a kellemetlen helyzet miatt, nem pedig ő.
Miután végeztünk megigazítottam magamon a fehér, lenge felsőmet majd a fejemre nyomtam egy kalapot és felkaptam a táskámat.
Ez a konferencia egyébként minden évben megrendezésre kerül, minden maffia vezetőnek meg kell jelenni és ilyenkor átbeszélik  szállítmányokat meg minden piszkos kis részletet, de engem természetesen nem emiatt az indok miatt izgat. Ugye minden maffia ott lesz főként a fontosabb tagokkal, és két maffia kap egy óriási apartmant. Nos, nekem elég volt úgy – összesen összeszámolva- egy nap ahhoz, hogy feltörjem a rendszerüket és átírjam a beosztást. Az lényegtelen hogy ebből balhé lesz, mivel nem fog tetszeni bizonyos személyeknek. Cserélni úgysem lehet majd, mivel senki nem szeretni ezeket a macerás dolgokat, így kénytelenek lestünk elviselni egymást.

XXX

A repülőút szörnyű volt, főleg a folyamatosan síró kisgyerek miatt, de még mindig jobb volt mint a síri csend a kocsiban. Miután már a szálláshoz sétáltunk úgy döntöttem Logan-el megyek, így kicsit gyorsabbra szedtem a lépteimet és utolértem.
- Hé, mi-
- Muszáj jópofiznod?
- Ez nem jópofizás, én csak szimplán beszélgetni próbálok veled.
- És mégis miért? Nem kell a sajnálkozás így is elég szarul érzem magam.
- Én viszont nem sajnálom. Megcsókoltál oké lépjünk túl ezen. Nem változtat semmin, ugyan úgy a legjobb barátom maradsz te idióta. – nem válaszol, csak hirtelen megáll és magához húz majd karjaiba zár.
- Köszönöm.
Miután megvolt a nap érzelmes része is, végre megérkeztünk. Megkaptuk a kulcsot és mindegyikünk bepakolt a szobájába. Apa kiadta parancsként, hogy fél óra múlva a medencénél találkozunk fürdőruhában.
A kedvenc fekete bikinimet vettem fel, majd egy törülközővel a kezemben indulok a medence felé. Apáék már a nappaliban várnak, ami mellesleg teljesen fehér néhány ezüst és bézs kiegészítővel. Amint kilépünk az udvarra kisebb meglepetés fogad minket. Harryék vannak a medencében, igazából ez nekem is új volt, persze mondanom sem kell félmeztelenül. Szinte látszott ahogy apában felmegy a pumpa és már épp kiabálni készült volna mikor Des lépett ki az ajtón és meglepettségében kiesett a koktél a kezéből.
- Isten hozott titeket! – nyújtja apa felé a kezét, majd elveszi amikor ezt nem viszonozzák neki.
- Ti meg mit kerestek itt?
- A sors is azt akarja, hogy együtt legyünk. Most már a második napja. Ez nem lehet véletlen. – nem is az teszem hozzá magamban, de ezt nem kell tudniuk. Miközben apáék belekezdenek a veszekedésbe Harry a ház felé int fejével, azt jelezve, hogy menjünk be. Először én surranok be észrevétlenül, majd a szobám felé indulok. Épp nyitom ki az ajtót, amikor valaki a csuklómnál fogva visszaránt, majd az ajkait az enyémnek nyomja. Rögtön felismerem, és visszacsókolok. Két kezével az arcomat fogja, én pedig átkarolom a nyakát. Az egyik kezével kinyitja az ajtót, majd mindkettőt a fenekemre teszi és miután kissé elkalandozott a számba motyogja hogy ugorjak. Miután sikeresen az ölében vagyok, bevisz és a lábával becsapja az ajtót.
- Nem tudom hogy gondoltad ezt, de örülj neki hogy nem tepertelek le odakint mindenki előtt. – lihegi a nyakamba miközben csókokkal hinti be az érzékeny területet.
- Meg sem köszönöd, hogy ilyen kreatív voltam? – túrok a hajába majd az arcomhoz húzom.
- Dehogynem. – csókol meg ismét – és azzal kezdem, hogy ettől megszabadítalak. – simítja végig a melltartóm vonalát majd mikor a kapcsolóhoz és egy mozdulattal kipattintja. Ajkaival melleimet kényezteti miközben apró sóhajok, nyögések hagyják el a számat. Ujját végigvezeti a számtól, a melleim között, egész végig a hasam közepéig, a bugyinál megállva. Pillanatok alatt megszabadít az apró anyagtól és szájával kezd kényeztetni. Most már nevét ismétlem, halkan, vagyis próbálkozok vele.
- Nem kell visszafognod magad, hangszigeteltek a szobák. – néz fel rám egy perverz mosollyal. Állánál fogva felhúzom magamhoz és megcsókolom.
- Akarlak. Most.
- Nincs nálam ó-
- Nem érdekel, majd veszek be tablettát, kérlek. – Nem kell sokáig győzködnöm, pár másodperc alatt megszabadul a ruháitól, amik a szoba másik végében landolnak, és megint érzem forró testét az enyémen. Először lassan csinálja, hogy megszokjam, majd fokozatosan gyorsít a tempón. Egyik kezemmel a hajába markolok, mire felnyög, a másikkal a takaróban kapaszkodok.

- Harry én ..- hangom elvékonyodik, hátam ívbe feszül, már jön az ismerős érzés, amikor az ajtó kivágódik, és Harry gyorsan kihúzza belőlem én meg a takarót próbálom magunkra húzni.