2016. október 29., szombat

50.rész - OH. MY. GOD.

*1 hónappal később*
Az elmúlt pár hétben nagyjából minden visszaállt a normális kerékvágásba. Néha Harry eljön és belóg hozzám estére, néha pedig én szököm ki hozzá, ezen felül minden nap beszélünk. Az viszont érezhető a kapcsolatunkon, hogy komolyabb lett. Régen vadabbak voltunk és nagyon rámentünk a testi élvezetekre, de ez most nem így van. Valahogy jobban tudjuk értékelni az együtt töltött időt. Legalábbis én biztosan. Volt két alkalom, amikor ott voltam Harryéknél, amiről Des is tudott. Nem nézte jó szemmel, de nem szólt semmit. Ő legalább próbálkozik, nem úgy, mint apám, aki észre sem veszi rajtam ezt, pedig megtehetné. Mondjuk volt egyszer amikor kiszöktem, de észrevett. Azt hittem már alszik, ezért a szobám melletti folyosó ablakán kiugrottam és elindultam a ház eleje felé. Nyílt a bejárati ajtó és ő kilépett rajta. 
-April, mit csinálsz itt kint? -kérdezte.
-Hallottam valamit és kijöttem, hogy megnézzem van-e itt valaki. -improvizáltam. 
-Találtál valamit?
-Nem. 
-Legközelebb, ha ilyen van szólj, rendben?
-Igen. -ezzel visszahívott a házba.
Annak örültem leginkább, hogy visszaengedett a "munkába". Egy akció után Jax szobájában dobjuk le magunkat. Mia ment el kajáért, mi pedig xbox-ozni kezdünk. Miután betolom az adagomat hátradőlök az ágyon, de elfog  a rosszullét és azonnal rohanok ki mosdóba és kijön belőlem minden. Megint. Mint az elmúlt hónapban is egy párszor. Jó párszor. 
-April, jól vagy? -gyorsan kimosom a szám és kimegyek. 
-Persze, csak elfelejtettem bemenni apához. -mondom és kirohanok az ajtón, ki az épületből és leülök a legközelebbi padra. A két kezembe temetem az arcom és mélyeket lélegzem és gondolkozni kezdek. Aztán felállok és elsétálok a legközelebbi gyógyszertárig. Megveszem amit szeretnék, majd hazamegyek, de közben írok egy gyors üzenetet Jax-nek, hogy haza kellett mennem, mert dolgom van. Szerencsémre üres a ház, így valamennyivel nyugodtabban megyek fel az emeletre. A fürdőbe érve elvégzem a terhességi tesztet. Szét szed az idegesség, a várakozási idő alatt és úgy kismilliószor teszem meg a szoba két fala között a távot. Napi kilométerszám pipa. A telefonom jelez, hogy lejárt az idő. Megfogom a tesztet és megnézem. Két csík, azaz pozitív, vagyis terhes vagyok. Uram isten. Mi lesz velem ha ezt apám megtudja? Meg fog ölni. Főleg ha megtudja, hogy kitől van. De... mit kezdek én egy gyerekkel? 18 évesen? Jó mondjuk ez még nem akkora probléma. Az már annál inkább, hogy nem vagyok egy igazán befolyásos maffia főnöke, így az esélyeim eléggé lecsökkentek azt véve, hogy hogyan tudnám őt megvédeni. Konkrétan az utcára se mehetnék ki. És nem. Egy percre sem fordult meg a fejemben az, hogy elvetessem. Kizárt. Na de a többiek? Vajon mellettem állnak majd? Harry? Mi lesz ha megtudja? De biztos hogy ő lesz az első akinek elmondom. Mi van, ha azt mondja, hogy vetessem el, vagy elhagy csak ezért? Azt már nem élem túl. Vagy beleőrülök.
Elmegyek ki a közeli parkba és kidobom a tesztet egy nagy konténerbe. Hazabattyogok és bevackolom magam az ágyamba a takaróm alá. A kezembe veszem a telefonom és írok egy üzenetet Harrynek. 

"Szia. Beszélnünk kell"

"Baj van?"

"Nem, nincs. Csak mondanom kell valamit."

"Rendben. Azonnal indulok. Hívlak ha a városba érek."

"Oké."

Előbb ér ide, mint reméltem, de nem problémázok rajta. Eddig úgyis csak a hasamat nézegettem, amin persze még semmi nem volt észrevehető. Amikor hívott gyorsan átöltöztem és két utcával arrébb megálltam a kocsija mellett. Kinyitottam az ajtót és beszálltam. Egy hosszú csókkal köszöntött, majd megkérdezte: 
-Ugye tényleg nincs baj?
-Nem. Csak... beszélni akartam veled, mert... -nem tudom folytatni, elcsuklik a hangom és remegni kezdek. Könnyes lesz a szemem, de próbálok nem sírni.
-Hé, nyugi. Itt vagyok. -húz közel magához. -Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. 
-Tudom. -varázsolok egy apró mosolyt a számra. -Szóval... az van, hogy... -kezdek bele újra, de befejezni most sem tudom, mert egy alakot látok meg a kocsi ablakában Harry mögött. Kirántja az ajtót és mielőtt bármit tehetnék egy kar ránt meg hátra engem is és egy sötét anyag takarja el a látásom. Bárhogy próbálok kiszabadulni nem sikerül, Harryért kiabálok, az ő nevét kontrázon, csak azért, mert tudtom, hogy valószínűleg ő is hasonló helyzetben van annak ellenére, hogy remélem nem így van. Az ő szájából pedig az én nevem hallatszik. Sikerül kiszabadítanom az egyik lábam a fogásból és ez felbátorít annyira, hogy még inkább vergődjek amíg képtelenek nyugton tartani. Sikerül és a földre ejtenek. Harry hangját már nem hallom. Letépem az arcomat takaró fekete zsákot. Már érzem, hogy áramlik bennem az erősség és csak fokozódik és a szemem vörössé válik. Megindulok Harry földön fekvő teste felé, valamint az őt lefogó két hústorony felé. Az egyiknek rögtön a fejét célzom a talpammal, így őt elintéztem. Mielőtt a másiknak is neki eshetnék újra elkapnak hátulról és ezzel együtt érzem a szúrást az oldalamon. Fogalmam sincs milyen szert használtak, de azonnal kiütött. 

XXX

Süt a nap, kint vagyok a kertben és minden olyan gyönyörűnek látszik. A kezemben egy apró baba, amely folyamatosan csak nevet. Harry lép ki az ajtón és jön oda hozzánk. 
-Hogy van az én két gyönyörűségem? -kérdezi, majd egy csókot ad. 
-Jól vagyunk. -felelek. Az egész napot kint töltjük a lányunkkal, boldogan. Aztán már későre jár, így az esti tevékenységeinket letudva befekszünk az ágyba köztünk a csöppséggel. Aznap mosolyogva alszom el. 
Az éjszaka közepén riadok fel, és amit látok sikításra késztet. Körülöttem minden csupa vér Harry és a lányunk halottan hevernek mellettem. Valaki megölte őket és én fel sem ébredtem. Átaludtam az egészet. A fájdalom ami belém mar elképesztő mélységig nyúl le és ott telepszik le bennem. 

XXX

Sötét van. Egy nagyon kis helyen jöhet be fény, mert alig látni valamit. Maximum öt méterre. Az egész testemen átfut a hideg. Mintha egy jégkamrában lennék. Ülve lettem odakötözve valami vastag oszlophoz. A kezeim hátul és a kötél szorosan többször rá lett csavarva a csuklómra. Alig érzem a kezem, az ujjaim. A fejem fáj, és alig tudom nyitva tartani a szemeim. A lábaim kicsúsznak a felhúzott pozícióból és nekiütköznek valaminek. Lassan emelem fel a fejem, miközben próbálok koncentrálni, hogy kitisztuljon a látásom. Meglátom magam előtt őt hasonló pozícióban, mint én. Már régebb óta fent lehet. Próbálom az álomképeket elhessegetni a fejemből, de egyáltalán nem olyan egyszerű. Nagy csikorgást hallok és fény árad be, majd léptek és végül megáll valaki melletünk. Nem akarok felnézni. Nem akarom látni őt. Őt aki mindent tönkre tett.

2016. október 23., vasárnap

49. rész - Answers

Visszamegyek April mellé, az arcát simogatom, mire lassan kinyitja a szemeit.
- Harry. – motyogja, miközben könnyek gyűlnek szemébe. Lassan feltolja magát kezeivel, így közelebb kerülve hozzám. Pár percig mozdulatlanul és falfehéren ül előttem, egyáltalán nincs jól, ahogy eddig sem volt, de én nem vettem észre. Itt volt egész végig előttem, mégis mintha ezer mérföldre lettünk volta egymástól. – Harry nem bírom tovább. Nagyon fáj. – folynak le a könnyek az arcán, közben kezeit a nyakam köré tekeri és magához húz, én pedig az ölembe ültetem.
- Minden rendben lesz, jól leszel. – suttogom neki miközben magamba szívom édes illatát.
- Nem a sebekről beszélek. – néz rám és homlokát az enyémnek dönti.
- Én sem. – kezem közé veszem apró arcát és ajkaimat az övéinek nyomom. Rég nem csókoltam meg így, mostanában csak érzelmek nélkül értünk egymáshoz, féltünk attól, hogy mi lesz. Legalábbis én.  Nem veszíthetem el, akármennyire is gyűlöl. Szükségem van rá, és tudom, hogy neki is rám.
Hirtelen megáll, és elhúzódik tőlem, a kezeit tördeli.
- April.. – simítok végig a hátán. – Mi a baj?
- Nekem.. Nekem ez így nem megy. – szipog.
- Hogy érted hogy nem tudsz megcsókolni? Mit nem értesz?
- Hihetetlen vagy – forgatja meg a szemeit. – Fogalmam sincs, hogy mi történt, hogy miért döntöttél úgy, hogy kizársz és hogy miért nem beszéltünk hónapokig. Egyszerűen minden kavarog a fejemben és szeretném ha végre vége lenne. Nem akarok több időt azzal tölteni, hogy ez teljesen felemészt belülről, egyszerűen tudnom kell. Olyan sokat kérek?

April szemszöge:

Harry ránk húzza a takarót és egymással szembe ülünk, először magára húzott, de úgy éreztem muszáj közben látnom az arcát ezért lemásztam róla. Először kezével rózsaszín ajkait piszkálja, izgul. Aztán végigszánt most már egész hosszú haján és felsóhajt.
- Amikor először megtudtam, hogy Lilly újra a közelünkben lesz, már terveztem, hogy hogyan tartsalak távol tőle-
- Lillytől? Apám feleségétől. – bólint – ugyan arról az emberről beszélünk?
- Igen és innentől nem szakítasz félbe – int csendre. – később használhatod másra a csinos kis szádat. – reagálnék rá, de végre hajlandó elmondani mindent. – Szóval én, vagyis mi ismertük már korábbról Lillyt. A mi maffiánkhoz tartozott, elég sok ideig. Még kicsik voltunk Zaynnek, azt hiszik, nem emlékszünk rá, de mégis csak sokat vigyázott ránk. Szinte minden nap ott volt ő is, már családtag volt szinte. Apával sok bevetésre ment, talán ő valt az akiben legjobban megbízott. Ő volt a jobb keze, személyes dolgokat tudott a családról. Aztán amikor 5-6 évesek voltunk jött a harmadik gyerek. Igaz nem volt betervezve, és apáméknak még mi ketten is néha túl sokak voltunk, egyrészt a sok munka miatt, másrészt mert mégis csak két fiú vagyunk és mindegyikőnk makacs és figyelemre vágyik. Szóval mikor megszületett, már alig vártuk, hogy lássuk, de végül nem vittek be minket a kórházba hozzá. Engem és Zaynt elvitetett apa az egyik emberével, a nagyinkhoz. Hetekig ott voltunk és nem hallottunk felőlük, persze mindenki próbálta elterelni a figyelmünket, de kicsik voltunk, nem pedig hülyék, azt hitték, hogy nem emlékszünk rá, de az ilyenek egész jól megmaradnak. Tudtuk, hogy baj volt. Mikor hazavittek minket, anyát alig láttuk, folyamatosan sírt, apa pedig még jobban elzárkózott, csak annyit mondtak, hogy a testvérünk nagyon gyenge volt és nem tudták megmenteni. Persze egyik napról a másikra hirtelen ennyit romlott az állapota, semmi baja nem volt. – szorítja meg a kezét és beleütne a falba, de megállítom, öklét elgyengíti és hagyja, hogy összefűzzem ujjainkat. Légzése újból visszaáll rendes tempóba, beletúr hajába és folytatja. – Szóval nem mondtak semmit erről a dologról később. De amikor Lilly idejött, volt egy veszekedésünk, amikor le akartuk fizetni. – bólintok, jelezve, hogy emlékszek. – Az előtt mondta el apa nekem és Zaynnek, hogy mi is történt. Ugye Lilly célja az volt, hogy tönkretegyen minket, és a baba a kórházban nem azért halt meg, mert gyenge volt, hanem mert Lilly megölte. Apám sokáig üldözte, egészen addig ameddig biztos volt benne, hogy nem jön vissza, és időközben megszületett Hailey is. Őt már titokban tartottuk, hogy elkerüljünk egy ilyet, és a családon kívül csak te tudod. Szóval mikor összevesztünk, vagyis szakítottunk, az előtt adta a pénzt apa, hogy küldjük el innen, az előtt tudtuk meg Zaynnel, hogy mi történt, nem igazán tudtam eldönteni, hogy mit csináljak, miután Lillyvel is beszéltem valamilyen szinten hatott rám, olyan dolgokkal fenyegetett, ami a legtöbbet jelenti nekem. Veled. Tudtam, ha te szakítanál, akkor végleg vége lett volna, mert csak akkor tetted volna meg, ha már utálsz. De így volt még esély arra, hogy együtt leszünk, még ha hazudnom is kellett. – kezét az arcomra teszi és magához húz. Homlokaink egymásnak vannak támasztva.
- Te jó ég… - suttogom. – Annyira sajnálom. Én.. Ha tudtam volna, meg tudtam volna akadályozni és-
- Nem, April, nem tudtad volna. Mit mondtál volna apádnak? Tönkretette a legnagyobb ellenséged életét, ne vedd el? Ez csak jól jött volna neki.
- Ha tudta volna nem engedte volna a közelembe. Mi lett volna, ha engem is ki akar nyírni?
- Nem hagytam volna.
- Már hogy ne hagytad volna, nem is beszéltünk hónapokig.
- Ez nem ilyen egyszerű. El kellett volna tűntetni, mielőtt találkozol vele. – suttogja.
- Nem tudom mit csináljak. Szerinted Lilly csak azért van apával, hogy bosszútájon?
- Nem vagyok biztos benne, hogy megtenné, de nem lehetünk naivak. A legtöbb esélyünk akkor van, ha ugyan úgy viselkedsz velük mint eddig. Ha hazudik, úgyis hibázni fog.
- Ezek után, hogy viselkedjek ugyan úgy vele?  
- Csak próbálj meg közömbös lenni. De most ne erről beszéljünk, gyere. – kivesz egy melegítőt a szekrényből, felveszem, majd beszállunk a kocsijába, nem törődve a többiek kíváncsiskodásával. Beindítja a motort és kigördülünk az útra.
- Na és hova megyünk? Tudsz egy helyet, amiről senki más nem tud és kettesben lehetünk?
- Nem. – nevet miközben megdörzsöli az arcát. Egészen kihalt úton megyünk, de fényes nappal van. Egy kezemen meg tudom számolni hányszor ültünk együtt kocsiban nappal. Harry felveszi a napszemüvegét, én pedig csak élvezem a meleg napsugarakat, ritkán van itt ilyen. Zöld szemeivel rám néz és arcunkról levakarhatatlan a mosoly. – Kapaszkodj, gyorsítok.
- Várj! – intem le és felállok előbb. – Mehet. – csillogó szemekkel néz rám, miközben egyre emelkedik a sebességünk. Hajamba belekap a szél és kezeimet kinyújtom. Kiélvezem minden percét, majd mikor már minden elmosódik körülöttem, kinyitom a számat és akkorát sikítok, amekkora fizikailag lehetséges. Kiadok magamból minden eddigi fájdalmat. Mintha szabad lennék.
Hirtelen elfog egy rossz érzés és intek Harrynek, hogy lassítson. Félrehúzódik én meg kiugrok a kocsiból és a kezemet a szám elé kapva szaladok egy bokorhoz hányni. Egy üveg vízzel lép mellém, először kiöblítem a számat, majd iszok belőle.
- Azt hiszem, nem bírom a sebességet, ezt nem csináljuk még egyszer.  – Magához húz és pár percig állunk egymásba fonódva, majd visszaülünk a kocsiba.
Órák óta utazunk, már besötétedett, amikor egyre ismerősebb lesz a környék.
- Harry te-
- Igen, visszahoztalak Londonba.


2016. október 1., szombat

48. rész - Fucked it up

Egy újabb klubbot veszek célba, mint az elmúlt két hétben kb minden második este. Bemegyek, iszok, táncolok. És most is, mint eddig is, valahogy kitalálja, hogy hova jöttem és nem kell sok idő, hogy megérezzem a testét mögöttem, a karjait körülöttem, a hangját a fülembe, ahogy újra csak azt mondja: 
-Gyere velem. -és igen, szarul érzem magam minden egyes alkalommal, hogy hagyom magam, engedek a csábításnak, vagy egyszerűen csak képtelen vagyok őt elfelejteni, képtelen vagyok arra, hogy ellenálljak neki. Képtelen vagyok őt nem szeretni. Kivezet a tömegből, beültet a kocsijába, megáll a házuk előtt, felhúz a szobájába, azonnal nekem esik és vetkőztetni kezd. Istenem csak legyen szerencsém. Az utóbbi idő dolgai eléggé megviseltek, hiába próbálom minnél jobban elnyomni magamban. Még mindig nem sikerült leszoknom a cigizésről, bár sokkal kevesebbet csinálom, mint eddig. Viszont csinálok valami mást, amit, ha Den, Lou, Zayn vagy igazából bárki meglát, akkor nekem végem. Hogy miről is beszélek? Azokról a nem is olyan kicsi vágásokról a combomon amiket magamnak csináltam, egy pengével. Általában az emberek a karjukon csinálják ezt, de ott túl könnyen észrevehető, ezért vannak a lábamon. Apám ha tudná nagyon kiakadna, főleg ha még azt is tudná, hogy ki miatt. Egyenlőre sikertült átvernem piti kis dolgokkal, mint például a Den-nel leszek, ott alszom nála vagy éppen Mia-val vagyok. 
Harry-nek nem tűnik fel, ami miatt megkönnyebbülök. Lehet, hogy csak kihasznál, de lehet hogy mégsem. Mivel az átlagos két szónál többet nem beszélünk, vagyis én egyáltalán meg se szólalok. A nyögések, meg az egyéb ilyen hangok nem számítanak. De tagadhatatlan, hogy élvezem. Legalábbis eddig így volt, ma kissé furcsán érzem magam, de nem foglalkozom ezzel. Azt is tudom, hogy ő is élvezi. Megtanultam a 'jeleit' amíg együtt voltunk. Amikor 'végzünk' elmegy fürdeni, de előtte azt mondja, maradhatok ha akarok. Úgy döntök nem mozdulok, mivel eddig olyan helyeken csináltuk ahonnan egyértelmű volt, hogy nem maradhatok. Nem is marasztalt volna, ha Des itthon lenne. De úgy néz ki nincs. Később gyorsan én is letusolok és megtalálva a szekrényében pár régebben itt hagyott cuccom, azokat veszem fel. Furcsállom, hogy megtartotta, de most nem számít, csak befekszem mellé az ágyba és elalszom. 

XXX

Reggel természetesen, már nincs mellettem, így az ágyból kikelve legelőször a mosdóba mentem. És úgy őszintén? Most először valami különös undort éreztem magamat látva. Arcot mostam és végül lementem. Lent Zayn várt egy kis reggelivel. Finom volt, de amikor elindultam fel, hogy felöltözzek és elmenjek, a wc felett kötöttem ki és kijött belőlem minden amit alig egy perce ettem meg. A csempének támasztottam a fejem, mert közben kissé szédültem is, azt akartam hogy minnél előbb múljon el. 
-April? Bent vagy? Minden oké? -hallottam meg nem sokkal később Louis hangját kintről. 
-Persze, mindjárt megyek! -lehúztam a wc-t és gyorsan arcot- és fogatmostam. Amikor vissza akartam tenni a fogkefét észrevettem egy kést. Nem volt túl nagy. Megfogtam és megforgattam az ujjaim között. Elég élesnek tűnt. A combomnál kötött ki, felhastította a bőröm és megjelent a vörös kis csík is. Bár ahogy terjedt, rájöttem, hogy annyira talán nem is sikerült kicsire a vágás. 
-Basszu. -sziszegtem, és rányomtam pár papírtörlőt. Nagyon lassan akart elállni a vérzés. Ideges kopogás hallatszott az ajtó felől, gondolom Lou. A papírtörlőket elrejtettem a szemetes mélyére, aztán kinyitottam az ajtót. De elég nagyot tévedtem. Nem Louis volt az, hanem Des és éreztem, hogy most nagy balhé lesz. Az arckifejezése megváltozott, düh ült ki rá majd karon ragadott és elordította magát. 
-FIÚK A NAPPALIBA! MOST AZONNAL!!! -levonszolt maga után és mire leértünk az összes fiú a nappaliban is volt. Persze, ha akartam volna kiszabadulok az erős fogásából, de jobbnak találtam nem megtenni. 
-Jó, nem kell rángatni, jövök én magamtól is! -Lou és Harry egymás mellett ültek a hármas kanapén így oda lökött le melléjük, majd a fiára nézett. 
-NEM MEGMONDTAM, HOGY NEM AKARLAK TITEKET EGYMÁS KÖZELÉBEN LÁTNI?!?!!! Még mit képzeltek ti? De most komolyan! -lebaszás Harry-nek, lebaszás nekem, lebaszás mindenkinek. Nem akartam hallgatni az ócsárolását. Nem akartam hallani ahogy csak szórja a szitkokat. Fájt. És éreztem azt is, hogy az idegességtől megfeszült izmaim miatt, újból vérezni kezd a lábam. 
-April, jól vagy? -néz rám Zayn, nem törődve az apjával. 
-Nem. -vágom rá. -Ki kell mennem. 


•Harry szemszöge•

Aprilre nézek és látom, hogy valami nem oké vele. Miért nem vettem ezt észre, amikor itt ül közvetlenül mellettem? Miért csak akkor tűnik fel, amikor más, -jelen pillanatban Zayn- megkérdezi? Mondja, hogy rosszul van és feláll, hogy kimenjen, de egy lépés után ájulva terül el a padlón. Azonnal mellette vagyok, ahogy Niall is, aki a fejét emeli fel. 
-Rakjátok fel! -dobálja le Louis a párnákat a kanapéról. Felemeljük és megfogom a lábait, hogy felhúzzam őket, de észreveszem, hogy a kezem véres. 
-Mi az Isten...? -mormogom és a nadrágja tetejéhez nyúlok. Sietve, de óvatosan húzom le róla azt. És ami elém terül az annyira megdöbbent, hogy szóhoz sem jutok. Aztán észbe kapok és lerántom a felsőmet és a combjára tekerem, miközben Liamnek kiáltok, hogy hozza az orvosi cuccait. Egyértelmű, hogy a sebet varrni kell, de mivel nem nagy, ezért max. három öltésre lesz szükség. Hirtelen mindenki sürögni-forogni kezd és a végére anya is megérkezik, akit apa terel fel az emeletre. Miután minden elrendeződik, kimegyek a konyhába, hogy igyak egy kicsit. Zayn kerül a látóterembe és a következő pillanatban egy hatalmas jobbost kapok tőle, majd a falnak szegez.
-Hogy lehetsz ekkora barom? Vágja magát és neked még csak az sem tűnt fel, hogy szarul van? Azt hiszed nem tudok az összes kis afférotokról? Ha? Tegnap is megvolt, mindenki hallotta! Azok a lábán nem egy naposak! És mind miattad van! -nem ellenkezek, tudom, hogy igaza van. Mielőtt újra nekem esne, apa rántja le rólam. Felküldi azzal, hogy nyugtassa le magát, ezt majd elintézzük normálisan, most nem megfelelő rá az idő. A padlón ülve többször a hajamba túrva idegeskedem, azon amit mondott. 
-Harry... -szól hozzám apa.
-Ne mondj semmit. 

-Nem foglak kioktatni. Nagyok vagytok már, a ti döntéseitek, a ti hibáitok, a ti felelősségetek, nektek kell helyrehozni. Tudom miket mondtam kettőtökről. Régóta megy ez már. Nem akartam elfogadni, hogy pont belé szerettél bele, de már rájöttem, hogy nem állíthatom meg. Ez nem azt jelenti, hogy teljes mértékben elfogadom és hagyom is. Fiam, ha ezt teszi magával miattad, akkor nagyon ajánlom, hogy minnél gyorsabba hozd is helyre. Nem kell az apja meg a kis csikái a nyakamra. -ezzel otthagy. Visszamegyek April mellé, az arcát simogatom, mire lassan kinyitja a szemeit.